A T. HÁZBÓL [nov. 29.]
A T. HÁZBÓL [nov. 29.]
Igazán olyan ennek a házassági javaslatnak a letárgyalása, mint maga a házasság. Először nagy tűzzel kezdődik, azután folyton lankad, s beáll az engesztelhetlen gyűlölség.
A képviselők lassankint meggyűlölték ezt a témát (szerencse, hogy már vége lesz holnap). Én magam is meguntam írni róla.
Utoljára már csak a legszenvedélyesebb juristák marcangolták üres padok előtt is legislegutolsó paragrafusokat, Teleszky, Győry s a szék-csinálta tudós, Literaty.
Nem lehet tudni, hogyan keveredett ezek közé Lükő, aki nagy a közbeszólásokban (s ezek is a suba alatt történnek, pusztán a szomszédban ülők mulattatására), de nem úgynevezett »moly« és nem »dr. Lükő«. Pedig ezek az utolsó §§-ok a molyoknak és dr-nak jutottak.
Hanem azért mégis keresztülvitte egy módosítását. Nem volt nehéz! Hisz mindenkinek igazat adtak, aki beleszólt, csak Paulernek nem.
Nem is állta meg szó nélkül Lükő:
– Aki nem tagja – úgymond – a Háznak, s nem kíséri figyelemmel a hivatalos lapban: a »kedves Pauler« és »kedves Irányi« kéziratokat, annak úgy tetszik, hogy Irányi az igazságügyminiszter.
– Ebben van valami – jegyezte meg rendületlen komolysággal valaki a szélsőbalról.
Pauler örök-keserű arca mosolygóvá vált, Irányié keserűvé. Melyik volt ugyan igaz?
A kis olajszínű Teleszky azonban hirtelen átidomította, s megtoldotta ezt az elmésséget Lükő ellen.
– A tegnapi felszólalásokból, meglehet, hogy az látszott, de a Lükő mai felszólalásából senki sem következtethetné, hogy Lükő az igazságügyminiszter.
– Nem is ambicionálom, mint Teleszky – kiáltotta közbe Lükő.
Ennélfogva Pauler annyira belezavarodott az ülés végén, hogy ő-e a miniszter vagy más valaki, hogy így szólt Szapáryhoz:
– Félek, hogy most már egészen jó lesz ez a javaslat és…
– Nos, mitől félsz még?
– És hogy a főrendek is elfogadják.
