A T. HÁZBÓL [nov. 30.]
A T. HÁZBÓL [nov. 30.]
Miután én is azon politikusok közé tartozom, akik a folyosó pipafüstös ködéből gyúrják ki fantáziájok szerint szeszélyes alakzatokban a jövő esélyeit, nékem az az ötletem támad s aligha csalnak kombinációim, hogy a kormány meg akarja buktatni az én karcolataimat.
Mert ez már a harmadik olyan ülés, amelyiknél az alvás is több megírni való mozzanatot nyújt.
A Házban egy idő óta nem történik semmi. Vannak olyan gyalázatos napok, hogy még kabátot se lopnak!
A tolvaj is kerüli a szent csarnokot. A karzat tátong az ürességtől. Néha egy egér szalad végig rajta, aki a könyvtárban született, de idők folytán bejutott a Házba.
A folyosón alig van valaki, s aki van is, fázékonyan siet el más embertársa mellett.
Ha mégis három ember összetalálkozik, s egy-két szót ejt, a negyedik ember, aki ezt látja gyanakodva néz rájok, hogy az adójavaslat ellen konspirálnak.
A régi szenvedélyes frondeurök mind kivesztek a Házból.
Tíz év óta annyi rugaszkodás, annyi jó gondolat és összeesküvés dűlt dugába, hogy az emberek végre elszoktak a gondolkozástól, s mint a Mátyás király restjei, még beszélni is lusták.
– Ha kellünk Tiszának, hát majd csak észrevesz bennünket. Minek csipognánk magunk?
Nincs már semmi. Azt lehet mondani, hogy a tisztelt Ház elaggott. Halálos unalommal várja az egyik napot a másik után.
Eddig még csak felfüggesztett immunitás volt. Most már vannak felfüggesztett paragrafusok is.
Ezeket a szegény felfüggesztett, újra megfésült paragrafusokat tárgyalták ma, a 27, 65, 66, 67, 69. (Jó őszi számok! Szapáry Paulerrel mutyiban megtették a lutriba.)
Oh istenem, micsoda tárgyalás volt az! Literaty, Péchy, Literaty, Péchy és Literaty és Péchy.
Az egyik eldünnyögte a paragrafusok új fiziognómiáját. A másik kimondta az »elfogadtatik«-ot.
S ez a kettesben való piké-játék olyan volt mint a betli.
Senki sem akart benne ütést csinálni.
Eddig a karcolat. (Olyan, minő az ülés volt.) Nem ártana ezt se elküldeni új szövegezés végett, hogy mulatságosabb legyen: Göndöcshöz.
