II. A Teleki-vígjátékok a folyosón
II. A Teleki-vígjátékok a folyosón
– Hát te melyik várost pártolod? – kérdezik Jókaitól.
– Egyiket sem. Mert most én nem foglalkozom a magas politikával. A mameluk ember abban van előnyben, hogy sohase tudhatja hol bukik meg. Hát egyformán haragszik minden kerületre.
– Mikor írod már meg, amit régóta ígérsz, »hogyan lettél filoszemita«?
– Elesett a kedvem az írástól egészen, mióta a Teleki vígjátékokat bírálom.
– Olyan jók?
– Olyan rosszak.
– Ugyan kik írhatják azt a sok rossz darabot?
– Az egyiknek szerzőjére ráösmertem tegnap. Az van benne az egyik jelenetben, hogy a haldokló anya a hamiskártyás fiától búcsúzva így zokog: »Ki fog téged védelmezni, fiam, ha én meghalok«? Mire feleli a fiú nagy pátosszal: »a királyi ügyész, édes anyám«. Hm, gondolom magamban, ezt a darabot csak egy ember írhatta…
– Kire gyanakszol?
–Ejh, hát kire másra? Scharf Móricra!
– És egy jó sincs a darabok közt?
– De van egy, az »első szerelem«.
– No, az derék! Most már csak a »közbülső szerelm«-et kell majd megírnia valakinek.
