A fertálymágnás
A fertálymágnás
A felvonásközök alatt felkel helyéről, hátrafordul s megáll, mint a cövek. Inge vakító fehér, gallérja az állát hóhérolja, kabátja kifogástalanul feszül. Kis kokett bajusza elegánsan ki van hegyezve, kis pisze orra merészen emelődik az égnek, szemei álmatagok és bűvölők. Tekinteteivel nem fukarkodik, lágy, égő pillantásokat röppent a páholyokra s mindenütt átszegzi velük a hölgyi szíveket.
De csak a páholyok szép nőit gyilkolja – a burger elem számára nem létezik. Hanem a grófnékra, bárónékra kész veszedelem. A kilencágú koronás szívek egy darabig vergődnek az ő delejes tekintete alatt, azután megadják magukat – megtelnek az ő égő tekinteteivel, kokett bajuszával s róla álmodoznak.
Ismeri az egész arisztokráciát. Nyájasan bólogat maga elé:
– Ah, a kis Mici baronesse… nini, a Dóra grófné már megjött Párizsból… ah, ah a kis Kesztölczy komtesse… szervusz kicsikék, csáj!
Ha azonban nem jött el az arisztokrácia, bosszúsan csapja le a széket, látcsőt, s unatkozva távozik a színházból.
Ha a foyer-ben megkérdi tőle egy most érkezett ismerőse:
– Vannak-e odebenn?
Ásítozva felel:
– Nincs a színházban egy lélek se… senki… csak éppen a Katinka báróné szobalánya.
Pedig zsófolva van a nézőtér.
