Fiatal leányok
Fiatal leányok
A tizenötéves ártatlanság (föltéve, hogy még nem olvasta Nanát) sok mindent nem ért meg az előadásból, s mohón tudakozódik környezetétől, mit jelent – a fehér lap a Lili naplójában?
– Mi az? Min nevetnek? Nem értettem.
A mama köhint s nem oda való tárgyról kezd beszélni. A papa nagyot kacag s rejtélynek hagyja a kérdést. Az udvarló pedig (ha történetesen egy romlott lelkű agglegény) szíve mélyéig ható megindulást érez, s a Heine áldását adja az aranyfürtös fejecskére: légy mindig ily szép, ily ifjú…
Kétségtelen, hogy a kisasszony hamar meg fogja tudni, mit jelent az a fehér lap. Segítségére jönnek azok a dévaj szövegű melódiák, melyek aranyszínű hullámaikon egy csomó szemtelenséget ringatnak. Beleavatják a titokba Dumas és Sardou urak, akik orrára kötik a kedves gyermeknek, hogy madame Riverolles-nak mily rettenesen nagy joga lenne egy chambre séparée-ban bosszút állni a – férjén. S végül, ha mindez nem elég, betetőzi a munkát az ő saját Éva-természete.
Az igazat megvallva, nem hiszek feltétlenül a színházi pikantériák romboló hatásában, mert akárhány asszonyt ismerek, aki lánykorában állandó közönsége volt az operettnek s a francia társadalmi drámának, s mégis hű feleség és gyöngéd anya vált belőle.
Az is igaz, hogy az ilyen anyák nem viszik az ő tizenötéves leányaikat – mindenféle darabba. Sokkal féltékenyebben válogatják meg a színműveket, mint az ő mamáik.
