II. Krőzus
II. Krőzus
Név szerint Kamuty Laci bácsi. Nagyon jó ember. Örökké azon panaszkodik, hogy nem tud már rágni a fogaival, s rendesen hozzáteszi:
– Hanem azért sokat érnek ezek a fogak. Nagyon sokat érnek. Most se cserélném el senkinek a fogaival a világon.
Régi képviselő és rendületlen pártember, óriási kerek fejjel s szelíd, hiszékeny szemekkel.
Hja, aminő mértékben gyengül az öregek esze, olyan mértékben erősödik a ragaszkodásuk a párthoz. Ez a pszichológián alapszik.
Családja nincs, nem szeret a világon senkit és semmit, csak a tarokkot és Tiszát. (Hogy melyiket szereti jobban, az alkalmasint sohasem fog kisülni.)
A Házban még nem beszélt, de itt a mi asztalunknál (kivált a negyedik decinél) vannak eszméi, sőt néha bizonyos kritizáló megjegyzéseket is kockáztat, s ősidőktől fogva azzal a kijelentéssel végzi mindennap:
– Honap lesz a napja, elmondom mindezeket Tiszának… el én, ha megharagszom.
De még eddig (noha már az ötödik országgyűlésen könyököl itt) sohasem haragudott meg annyira. Szegény Laci bácsiban eszerint talán nincs is epe.
Meglehetős szegény ember, de boldog.
– Hogyan, szegény? – fogják kérdeni. – Miért nevezik hát Krőzusnak?
Hiszen éppen azt akarom elmondani. Ez az ő specialitása. Ő ugyanis olyan szerencsés természettel van megáldva, hogy mindenhez rendkívül ragaszkodik, ami az övé, s mindent lebecsmérel, ami nem az övé.
Ha cipőt varrat, ha kalapot vesz, az rendesen többet ér, mint amilyen áron vette. Összevásárol rozzant szekrényeket potom pénzen, értéktelen könyveket, haszontalan mázolásokat, s azoknak egy képzeletbeli értéket tulajdonít, mely napról napra növekszik. Ócska kabátjai minél vedlettebbek, annál mesésebb értékre emelkednek, éppen megfordítva, mint a földteke egyéb kabátjai.
– Ilyen posztó már nincs is – motyogja édesded merengéssel. – Ilyet nem gyártanak a mai világban. Régen leégett az a fabrika, ahol szőtték. Mit gondoltok, gyerekek, erről a köpenyegről?… Húsz forint volt valamikor, ma nem adnám hetven forintért… de megér nyolcvanat is.
Egy hét múlva már kilencvenet emleget. Hát még a rokokó almáriomok, cserépkancsók, szelencék, tajtékpipák, képek, agglegényi életének összes örömei?
Bámulatosan leleményes felfedezni a leghitványabb tárgynak is valami olyan oldalát, ami azt az ő szemében rendkívülien becsessé teszi.
Ez boldogságának a forrása.
Amíg vacsorál, és amíg alszik, apróságai, bútorai, nyakkendői és kabátjai odahaza azalatt növekednek értékben, becsben.
Folyton folyvást gazdagszik anélkül, hogy ezáltal elvonná a tőkéket a többi emberektől.
*
…Bár nem olyan szeretetreméltó, mint Laci bácsi, de sokkal komikusabb alak Kurtányi Gábor.
