Munkaszervezés
Munkaszervezés
Szakmai ismereteken kívül minden pályán ki kell alakítani a logikai gondolkodás rendszerét. Minden problémát elemeire kell felbontani és minden elemi feladat legjobb megoldását külön kell megkeresni. A megoldás keresésénél meg kell nézni lehetőleg minden, ismeretes eszközök felhasználásával lehetségesnek ígérkező megoldást. Ezek összeállítása után kell közülük kikeresni a legjobbat, azt, amelyik az adott teljes feladat megoldásának leginkább megfelel. A vizsgálatokat ismét mindazokból a szempontokból kell elvégezni, amelyeket a gyakorlati követelmények megszabnak.
Ezek az általános irányelvek műszaki feladatok megoldásával kapcsolatban kialakultak. Ez teszi lehetővé korunk gyors haladását műszaki téren.
A technika fejlődése felveti a tökéletesebb megoldásokra törekvést. Kutatók, tervezők, szerkesztők ráállnak egy-egy probléma megoldására. A rendszeres gondolkodás új eredményeket hoz. Gyakran már alig állapítható meg, hogy az eredmény – ami lehet nagyon jelentős – találmány-e vagy rendszeres szerkesztési munka eredménye, amelyet a szerkesztőnek meg kell találnia, ha feladatát jól végezte.
A feladat megoldásánál a meglevő ismeretekre szükség van. Hogy ki mennyit ismer olyant, amit fel lehet használni, az döntő fontosságú. A világon százezrek kutatnak. A kutatási eredmények legnagyobb részét publikálják. Olvasással követve a haladó munkát ma már csak nagyon felületesen lehet. A decimál klasszifikáció célja volna pontos besorolással megjelölni a kutatási eredményt tárgyaló közlemények tárgykörét, és bibliográfiai szervezetnek kellene megadni a módot arra, hogy egy adott részfeladat témakörébe tartozó dolgozatokat meg lehessen találni, megszerezni és tartalmukat tudomásul venni lehessen. Sajnos, ez a – tökéletesnek látszó megoldás – sem közelíti meg eléggé a munkát. A sok országból származó publikációk olvasásánál a nyelvi nehézségeken kívül rendszerint sok időt igénybe vevő nehéz munkát kíván a témához közelállónak látszó tanulmányokból kihámozni azt, ami az adott feladat követésénél felhasználható. A kutatási eredményeket feldolgozó szakkönyvek, amennyiben az adott témakörben ilyenek vannak, szükségképpen elmaradtak a legújabb kutatási eredményektől. Ennek következménye, hogy adott feladat megoldásához nem lehet megismerni mindent, amit valaki már megoldott. Ezen kívül érdekelt cégek sok érdekes eredményt üzleti érdekből nem is publikálnak. Ennek eredménye az, hogy azonos feladat megoldásánál különböző tervezők különböző ismeretek birtokában dolgoznak és különböző megoldásokra is jutnak. A gyakorlatban ezek megállnak egymás mellett, vagy a jobb érvényesül a többi rovására.
A rendszeres kutatás sok időt kívánó szívós munka és különleges rátermettséget, elsősorban nagy mennyiségű ismeretet kíván. A legtöbbször az ilyen adottság mellett hiányzik az a kombináló képesség, amely szükséges, hogy az adatgyűjtő valamely területen elért eredményeket más területen fel tudjon használni, sőt még az is, hogy felismerje azt, amit használni lehet. A nagyobb kombináló képességgel rendelkezők viszont gyakran nem bírják türelemmel a tömeges irodalomkutatást. Kívánatos ilyen kétféle adottságú ember munkájának az összekapcsolása. Ezt meg szokták szervezni, de sajnos ez is gyakran rosszul működik. Ha az adatokat gyűjtő dokumentátor nem tud a tervező gondolatmenetébe beleilleszkedni, akkor legfeljebb szűkebb körre szorítja azt az anyagot, amit magának az alkotó tervezőnek kell átolvasnia.
Ezek a körülmények alakították ki a különbözően dolgozó alkotó szakembereket, olyanokat, akik a fellelhető ismeretek gyűjtésére helyezik a fő súlyt, és olyanokat, akik alapismeretekre építik fel gondolataikat, kevesebbet törődve avval, hogy hasonló megoldásokkal kapcsolatban mit rejt még az irodalom. Az előbbi inkább szerkesztő, az utóbbi inkább feltalálói munkát végez. Persze éles határt a kettő között nem lehet vonni. A feltaláló gondolatban végigvizsgál elképzelt megoldásokat, és igyekszik kritikailag értékelni azokat, újabb és újabb megoldásokat keresve, és kiválasztja a jónak látszókat.
