JUHÁSZ GYULA: HALDOKLÓ GALLUS
Piros sebekkel meg kell halnia,
Túl ködökön, túl hegyen és homályon
Arván virraszt réztülkös Gallia.
Fekszik a fűnek fázós szőnyegén
Bibor sebére bibort sző a hajnal.
Oly hűs a hajnal, oly bántó e fény!
Homályos, csöndes, alvó csarnokok,
Pádusz vize rejtelmesen zokog.
S ő búcsúzón keresi még a rétet,
Hol primula veris virága ébred!