JUHÁSZ GYULA: ROBINSON SZIGETÉN
Az alkonyatba nézek.
A tenger csöndes és örök mint a remény,
Nincsenek most ködök s hajótörések.
Mindig hajóra várok,
Fehér kendőt terit lelkemre a remény,
Be bánatosak a tengeri csalódások!
Papirhajót csinálok.
Menj, vigyen a vágy, az éjszaka, a remény
És oltalmazzanak a szomorú nagy Plejádok!
Ez a hajó a minden;
Talán hozzátalál, talán mégis elér
Talán mégis szeret engem egy régi isten!