Lányi Sarolta: Ének egy elmult szerelemről
Lányi Sarolta: Ének egy elmult szerelemről
Voltál gyümölcsfa, nékem gyászgyümölcsü,
véres narancsok vétkes terhivel.
(Kidőlt, szegény fám, mint szerettelek!)
véres narancsok vétkes terhivel.
(Kidőlt, szegény fám, mint szerettelek!)
Voltál gyümölcsfa, termő; drága, kincs,
gyémántgyümölcsök gyilkos fényivel.
(Kidőlt, szegény fám, mint szerettelek!)
gyémántgyümölcsök gyilkos fényivel.
(Kidőlt, szegény fám, mint szerettelek!)
Bánattermésed volt bánat nekem
s örömvirág is rólad hullt hajamra.
(Kidőlt, szegény fám, mint szerettelek!)
s örömvirág is rólad hullt hajamra.
(Kidőlt, szegény fám, mint szerettelek!)
Gyökérig vágott végzetem beléd,
de még pirul gyümölcs holt ágadon.
(Kidőlt, szegény fám, mint szerettelek!)
de még pirul gyümölcs holt ágadon.
(Kidőlt, szegény fám, mint szerettelek!)
Lefosztom hát halottrabló kezekkel
jaj, nem terem több, nincs már fám nekem!
(Kidőlt, szegény fám, mint szerettelek …)
jaj, nem terem több, nincs már fám nekem!
(Kidőlt, szegény fám, mint szerettelek …)
