Szeptember 10.
Szeptember 10.
Tegnap szép volt! Utolsó napom itt a hegyen, s ahogy az utakon járkáltam felmarva és felsebesítve – s ahogy jött a hideg őszi szél –, felemeltem a fejemet és ujjongtam: de jó! Jó a szenvedés, jó hogy nyugtalanság van, hogy nő van a világon, hogy ez a dolog volt – jó a szomorúság és jó az öröm –, az egész hullámzás és zajlás, mely százszorosan felnagyít mindent… sajnálom, hogy egyszer el fog múlni, s hogy ez nem lesz többé…
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
S ezelőtt s ezen túl az egész évről csupa egészen intim feljegyzés.
