SOMLYÓ ZOLTÁN: SÉTAPÁLCA
SOMLYÓ ZOLTÁN: SÉTAPÁLCA
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az arcodat a szememből.
s kikergettem az arcodat a szememből.
Később az utcán tovább álmodoztam,
szemem tovább kivánta arcodat.
szemem tovább kivánta arcodat.
A sétapálcám ezüstgombja fénylett,
megláttam benne, milyen rút vagyok.
megláttam benne, milyen rút vagyok.
Keserű volt gondolni szép szemedre,
melyben mindég megszépültem én.
melyben mindég megszépültem én.
Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva.
S egy nap nem néztél rám Anizia.
S egy nap nem néztél rám Anizia.
Mért nem vertél meg inkább két szemeddel?
Most sétapálcám nem verné szivem.
Most sétapálcám nem verné szivem.
