TÖRÖK SOPHIE: HÁROMSZOR LETT ÉJSZAKA…
TÖRÖK SOPHIE: HÁROMSZOR LETT ÉJSZAKA…
Háromszor lett éjszaka azóta: hogy kétméter föld
súlyát viseli szíved és homlokod. Akik szerettek
Téged és nyitott sírod előtt sírtak:
egy marék sárga göröngyöt dobtak
gyenge koporsódra – talán hogy szerető kézben
meleg föld melegítse hideg testedet. Én
nem dobtam földet reád, nem,
nem! jaj nem akartam hogy miattam is
nagyobb legyen a szörnyű súly fölötted.
Nyitott sírod előtt álltunk barátaid
összefogódzott kis köre – s dermedt lélekkel
engedtünk át téged a Borzalomnak…
Az asszonyok félős szívvel húzódtak közelebb
kedveseikhez és nem mertek a te szegény asszonyod
eszméletlen szemébe nézni…
Drága barát, hogy így éfjéli órán
idézlek, fénytelen éjféli órán – hogy összeszorul
szívem! Hitvány szív: fájdalom és
félelem fojtogatja – rettenetes! hogyan
félhetnék tőled? Kedves pajtás! vigasztalj
mosolygó szemeiddel…
Félek… Te már más vagy. Nem az élő
Lélek, nem a biztos jóság. Más vagy és
Ismeretlen. Az vagy. Azzá lettél,
akivel harcoltál életedért! A Rém, aki
torkodnak esett és rettenetes tusa után
legyőzött. A Rém, akinek immár
alázatosan átadtad magad…
Ki drága arcod álarcként hordva kisért előttem
ez éji órán… Óh, iszonyatos Halál! kétszer
rablod el tőlünk kedveseinket…
súlyát viseli szíved és homlokod. Akik szerettek
Téged és nyitott sírod előtt sírtak:
egy marék sárga göröngyöt dobtak
gyenge koporsódra – talán hogy szerető kézben
meleg föld melegítse hideg testedet. Én
nem dobtam földet reád, nem,
nem! jaj nem akartam hogy miattam is
nagyobb legyen a szörnyű súly fölötted.
Nyitott sírod előtt álltunk barátaid
összefogódzott kis köre – s dermedt lélekkel
engedtünk át téged a Borzalomnak…
Az asszonyok félős szívvel húzódtak közelebb
kedveseikhez és nem mertek a te szegény asszonyod
eszméletlen szemébe nézni…
Drága barát, hogy így éfjéli órán
idézlek, fénytelen éjféli órán – hogy összeszorul
szívem! Hitvány szív: fájdalom és
félelem fojtogatja – rettenetes! hogyan
félhetnék tőled? Kedves pajtás! vigasztalj
mosolygó szemeiddel…
Félek… Te már más vagy. Nem az élő
Lélek, nem a biztos jóság. Más vagy és
Ismeretlen. Az vagy. Azzá lettél,
akivel harcoltál életedért! A Rém, aki
torkodnak esett és rettenetes tusa után
legyőzött. A Rém, akinek immár
alázatosan átadtad magad…
Ki drága arcod álarcként hordva kisért előttem
ez éji órán… Óh, iszonyatos Halál! kétszer
rablod el tőlünk kedveseinket…
