Komjáthy Aladár: A szó halála
Komjáthy Aladár: A szó halála
A mágia, melytől a lázba tikkadt
lélek megenyhül s érc-sebek döfése
elhal, az írigy mélybe hullva itthagy.
lélek megenyhül s érc-sebek döfése
elhal, az írigy mélybe hullva itthagy.
A rózsa s láng korában, hü vitézek,
megvédtetek, de Prosperó varázsa
megtört s a régi bűvölet kiégett.
megvédtetek, de Prosperó varázsa
megtört s a régi bűvölet kiégett.
Oly némaság, minőt a zord teremtés
rendelt az ürnek, fojtogat dühödten,
hasít a csend, mint gyilkoló ezer kés.
rendelt az ürnek, fojtogat dühödten,
hasít a csend, mint gyilkoló ezer kés.
A lélek alszik; poshadó vizében
halvány öröm nem tükrözik. Vonulnak
kopár évek, a köntösük szín ében.
halvány öröm nem tükrözik. Vonulnak
kopár évek, a köntösük szín ében.
Nagy gyászolók benéznek. Ablakomban
kihült a fény, az éj remegve kúszik
szívemre; csillag megtörik s vakon hal.
kihült a fény, az éj remegve kúszik
szívemre; csillag megtörik s vakon hal.
Bús pusztulás, recseg a tágas égbolt;
gyász szirmait a Kor a sírba rázza.
Az Éden elveszett, emléke rég holt.
gyász szirmait a Kor a sírba rázza.
Az Éden elveszett, emléke rég holt.
Kiáltanék, de Csipkerózsa, ó, jaj,
örökre alszik. Nincs hatalma többé
a gyenge szónak; elhal, mint a sóhaj.
örökre alszik. Nincs hatalma többé
a gyenge szónak; elhal, mint a sóhaj.
