Komjáthy Aladár: Jel
Komjáthy Aladár: Jel
A zord s gonosz világ felett a Krisztus
jajongó vére bíbor baldachinként
feszül és sír a gyászbahullott ciprus.
jajongó vére bíbor baldachinként
feszül és sír a gyászbahullott ciprus.
Görnyedt felhő takarja szemfedőként
riadt szemét az űzött csillagoknak,
az Éj elálmodta a szent verőfényt.
riadt szemét az űzött csillagoknak,
az Éj elálmodta a szent verőfényt.
Homály csorog s a bűnbe rettent égi
szférák aranytól zendülő derűjét
az isten-bánat hullámzása tépi.
szférák aranytól zendülő derűjét
az isten-bánat hullámzása tépi.
Vert hadsereg: holt angyalok kerengve
örvénylenek az elnémult világok
szinén. Meghalt a Háromság szerelme.
örvénylenek az elnémult világok
szinén. Meghalt a Háromság szerelme.
A mélybe rokkan minden. Véres este
sátrában tépi köntösét a lélek,
s te, gyűlölet, most álarcodat vesd le.
sátrában tépi köntösét a lélek,
s te, gyűlölet, most álarcodat vesd le.
Oly ragyogón, mint fellobbanó csillag,
keresztezze a Régi s Új Világok
acélja egymást, intve: «Erre hivlak!»
keresztezze a Régi s Új Világok
acélja egymást, intve: «Erre hivlak!»
