Monostori Márton: A szibáriszi koldus
Monostori Márton: A szibáriszi koldus
A hetyke fény deres fejedre gázol,
Mit érsz, mit kérsz, mit vársz öreg?
Hiszed, hogy a megcsordult ámforából
A te süvegedbe is töltenek?
Mit érsz, mit kérsz, mit vársz öreg?
Hiszed, hogy a megcsordult ámforából
A te süvegedbe is töltenek?
Mit vársz a sarkon, hátha megsokallják
Inségedet az irgalmas kövek?
Az emberek, barátom, meg se hallják
Sírásodat a korcsmákból jövet.
Inségedet az irgalmas kövek?
Az emberek, barátom, meg se hallják
Sírásodat a korcsmákból jövet.
Mert akinek kevély asszonyra tellett,
Az nem felezhet koldussal kupát;
A boldognak a kincs másokra kellett,
Csak szomjazónak úr a szomjuság.
Az nem felezhet koldussal kupát;
A boldognak a kincs másokra kellett,
Csak szomjazónak úr a szomjuság.
Mégis tebenned teljesebb az élet,
A telt kehely csak benned üdvözül,
Mert neked mindörökre szent igéret:
Király leszel a koldusok közül.
A telt kehely csak benned üdvözül,
Mert neked mindörökre szent igéret:
Király leszel a koldusok közül.
