ERDÉLYI JÓZSEF: A PUSKA
ERDÉLYI JÓZSEF: A PUSKA
A lőrésben feküdt a puska.
A mély árokban álltam én
s néztem a néptelen határba,
végig a Manlicher csövén.
A mély árokban álltam én
s néztem a néptelen határba,
végig a Manlicher csövén.
A cső végén merőn, sötéten
figyelt a cél, mint egy hegyes
állati fül, acélkarom,
mely mindig martalékra les.
figyelt a cél, mint egy hegyes
állati fül, acélkarom,
mely mindig martalékra les.
Úgy hasalt, mint egy eleven,
őrültagyszülte fenevad
s egyszerre csak úgy láttam én,
hogy az én puskám fene nagy, –
őrültagyszülte fenevad
s egyszerre csak úgy láttam én,
hogy az én puskám fene nagy, –
Átrohan a látóhatáron
a fél világon átalér
és túl a földön végtelen,
éktelen űrbe ront a cél…
a fél világon átalér
és túl a földön végtelen,
éktelen űrbe ront a cél…
Jó hogy behunytam a szemem,
jó hogy beszűrkült, este lett
s nem láttam a puskát, a célt,
a céltalant, az esztelent!
jó hogy beszűrkült, este lett
s nem láttam a puskát, a célt,
a céltalant, az esztelent!
