ERDÉLYI JÓZSEF: A KAZAL TITKA
ERDÉLYI JÓZSEF: A KAZAL TITKA
Azt hittük, hogy minden üres belől:
üres belől a nagy szénakazal,
titokzatos világot rejteget,
csak minekünk kinyilni nem akar.
üres belől a nagy szénakazal,
titokzatos világot rejteget,
csak minekünk kinyilni nem akar.
Olyan volt az a nagy szénakazal,
mint egy nagy ház. Ajtaja-ablaka
nem volt ugyan, de lehetett saját
napfénye, holdvilága, csillaga.
mint egy nagy ház. Ajtaja-ablaka
nem volt ugyan, de lehetett saját
napfénye, holdvilága, csillaga.
Nem volt ez hit, csak olyan sejtelem,
de a kazal egyszer csak jelt adott:
szemünkkel láttunk kibujni alóla
egy különös, eleven állatot.
de a kazal egyszer csak jelt adott:
szemünkkel láttunk kibujni alóla
egy különös, eleven állatot.
«Kis ló!» kiáltott fel valamelyik,
«Kis cifra ló!…» de az végigszaladt
a nagy szénakazal tövében és
el is tünt egy szempillantás alatt.
«Kis cifra ló!…» de az végigszaladt
a nagy szénakazal tövében és
el is tünt egy szempillantás alatt.
Nem tudtuk hogy menyét. Úgy vágtatott,
mint egy olyan kis karcsu, cifra ló…
… Azt hittük, hogy minden üres belől,
csak fal, vak ajtó, ablak a való…
mint egy olyan kis karcsu, cifra ló…
… Azt hittük, hogy minden üres belől,
csak fal, vak ajtó, ablak a való…
