ERDÉLYI JÓZSEF: ÜNNEP REGGEL
ERDÉLYI JÓZSEF: ÜNNEP REGGEL
Tavasz van, vasárnap,
húsvét, ünnep, reggel,
megborotválkozik
ilyenkor az ember.
Jó hogy feltalálták
ezt az új borotvát, –
nem szerettem soha
azt a régi fajtát.
húsvét, ünnep, reggel,
megborotválkozik
ilyenkor az ember.
Jó hogy feltalálták
ezt az új borotvát, –
nem szerettem soha
azt a régi fajtát.
Nem szerettem soha
azért nem s vettem.
Olyan szörnyü szerszám,
kényes és kegyetlen.
Elég volt belőle
nekem réges régen,
gyermekkorom első,
zsenge idejében…
azért nem s vettem.
Olyan szörnyü szerszám,
kényes és kegyetlen.
Elég volt belőle
nekem réges régen,
gyermekkorom első,
zsenge idejében…
Tavasz volt, vasárnap,
húsvét, ünnep, reggel. –
Gyenge volt még akkor
ez az egész ember,
gyengék voltak akkor
még ezek az ujjak…
Apám borotvát fent,
én fogtam a szijjat.
húsvét, ünnep, reggel. –
Gyenge volt még akkor
ez az egész ember,
gyengék voltak akkor
még ezek az ujjak…
Apám borotvát fent,
én fogtam a szijjat.
Tartottam a szijjat,
lábamat megvetve,
míg apám a fényes
borotvakést fente.
Nagyot húzott rajtam,
ahányszor lenyomta,
ahányszor a vaskót
a szijjon megvonta.
lábamat megvetve,
míg apám a fényes
borotvakést fente.
Nagyot húzott rajtam,
ahányszor lenyomta,
ahányszor a vaskót
a szijjon megvonta.
Ó hogy erőlködtem!
Minden inam-izmom
feszült hogy kezemből
a szijj ki ne csússzon, –
a tarisznya vásott,
nyakbavető szíjja…
Hogy sirni nem kezdtem,
bizony kevés híjja…
Minden inam-izmom
feszült hogy kezemből
a szijj ki ne csússzon, –
a tarisznya vásott,
nyakbavető szíjja…
Hogy sirni nem kezdtem,
bizony kevés híjja…
Tavasz volt, vasárnap,
húsvét reggel akkor,
tündértáncot táncolt
a napfényben a por.
Ugy szerettem nézni
a porszemek táncát,
az ablakról dűlő
egyenes fénypászmát. –
húsvét reggel akkor,
tündértáncot táncolt
a napfényben a por.
Ugy szerettem nézni
a porszemek táncát,
az ablakról dűlő
egyenes fénypászmát. –
Gyermekkori emlék,
tavaszi fénypászma,
ragyogj életembe,
mint homályos házba,
tündököljön benned,
mint megannyi porszem,
minden napom, minden
órám, minden percem!…
tavaszi fénypászma,
ragyogj életembe,
mint homályos házba,
tündököljön benned,
mint megannyi porszem,
minden napom, minden
órám, minden percem!…
