Október 5.
Október 5.
Ma s holnap szállják meg az Eger-Karlsbad körzetet. Száztizenöt év után a német katonák egy kocsi keréknyomába lépnek.
1823 szeptember 5-én indult el a kocsi Karlsbadból Egerbe. Három utasa volt, egy éltesebb úr, az írnoka meg az inasa. Az első átfogásnál följegyzett valamit. Attól kezdve folyton írt. Évek óta elszokott az írástól, máskülönben tollba mondott. Valami titka lehetett az írással.
Szeptember 11-én mentek tovább Egerből. Az utas még mindig a rejtélyes íráson dolgozott. Hetvennégy éves volt s egy meghiúsult lánykérés emléke elől menekült Karlsbadból. Egész életén át halálos betegségekkel viaskodott, mindig ő volt az erősebb, herkulesi próbákat állt ki a tüdejével, vérével s a mélabújával. "Wohl kamst du durch, so ging es allenfalls. Mach's einer nach und breche nicht den Hals!" Most is az életért viaskodott: száz évre tervelt élete múlott azon, hogy az eleven emléket befalazza egy költeménybe.
Szeptember 17-én érkezett Weimarba, a kész verssel. Eckermann hallotta elsőnek, ő is csak hetek múlva. Így született meg a világbirodalom leghevesebb s legszomorúbb szerelmi vallomása, a Mareinbadi Elégia. A költő hetvennégy éves volt, a lány - Ulrike von Levetzow - tizenkilenc.
Följegyezték, hogy akkor is szép ősz volt.
