Nagy Zoltán: Mámor
Nagy Zoltán: Mámor
Elszáll a szó s nem jön már sose vissza.
Fénye hol van elvillant pillantásnak?
Egy perc üli a másiknak torát.
S korhely lelkem mohó kortyokban issza
Az elmulásnak
Nehéz borát.
Fénye hol van elvillant pillantásnak?
Egy perc üli a másiknak torát.
S korhely lelkem mohó kortyokban issza
Az elmulásnak
Nehéz borát.
A sárga alkony hervad esti árnnyal,
A bodzaillat elhal, őszi csendre
Madárfütty hull mint hervadó levél
S lelkemben is elhal egy-egy madárdal,
A vágy esengve
Már nem remél.
A bodzaillat elhal, őszi csendre
Madárfütty hull mint hervadó levél
S lelkemben is elhal egy-egy madárdal,
A vágy esengve
Már nem remél.
Álmomból rámköszönt, már búcsut intve,
Egy édes arc s mire nevét kimondom,
Emlékké vált. Sötét boromra már
Hulló mosolygás szirma száll keringve
S felsír a lombon
Alvó madár.
Egy édes arc s mire nevét kimondom,
Emlékké vált. Sötét boromra már
Hulló mosolygás szirma száll keringve
S felsír a lombon
Alvó madár.
Részeg matróz idegen parton, vár rám
Sötét hajó az éjben s még itatnak
Pezsgővel vágy és rummal szerelem
S a kocsma padján néha hallom kábán
Jaját a habnak
A tengeren.
Sötét hajó az éjben s még itatnak
Pezsgővel vágy és rummal szerelem
S a kocsma padján néha hallom kábán
Jaját a habnak
A tengeren.
Már ittam hullócsillagok borából,
Elmult szerelmek kertjében már szűrtem
Lankadt nyarakból ürmöst és aszút.
Szívem nehéz a multak mámorától,
Állok s szédülten
Inog az út.
Elmult szerelmek kertjében már szűrtem
Lankadt nyarakból ürmöst és aszút.
Szívem nehéz a multak mámorától,
Állok s szédülten
Inog az út.
Szüretre jár s én még tavalyi bornak
Gőzén dülöngök. Tántorogva jő fel
A hold, a felhők búcsut intenek.
Bús napjaimból új bort most tipornak
Koszorús fővel
Az istenek.
Gőzén dülöngök. Tántorogva jő fel
A hold, a felhők búcsut intenek.
Bús napjaimból új bort most tipornak
Koszorús fővel
Az istenek.
S majd jönnek új ivók s új nyárnak éjén
Szorongva várnak égi hirt egymástól
S ámulnak majd a titkos sok jelen.
S én fekszem már békén egy árok mélyén
Az elmulástól
Holtrészegen.
Szorongva várnak égi hirt egymástól
S ámulnak majd a titkos sok jelen.
S én fekszem már békén egy árok mélyén
Az elmulástól
Holtrészegen.
