PERJÉS GÁBOR, DR. (MDF)
PERJÉS GÁBOR, DR. (MDF)
PERJÉS GÁBOR, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársaim előtt közismert az a tény, hogy nem tartozom a gyakran hozzászólók köréhez. A közös munkát a közös beszélgetésnél mindig előnyben részesítettem. De korlátozott engem annak a tudata is, hogy a parlamenti plenáris munka egy-egy perce sokszor tízezer forintba kerül.
Akkor mégis mi motiválta a hozzászólásomat? A múlt év végén az újságírók körkérdést intéztek a képviselőkhöz, hogy mit tartanak a jövő, az 1991. évi legfontosabb törvényhozó munkájának, és én a privatizációt jelöltem meg. A kárpótlási törvényjavaslatot mindig a privatizáció részeként kezeltem.
Most gondolatilag ugrom egyet, de ígérem, nem térek el a tárgytól. Az 1945-46-os évek reformer társadalomtudósai – Bibó Istvánnal együtt – a demokratikus átalakulást, a demokratikus fejlődést a proletárdiktaturától és a szélsőjobb diktaturájától féltették. Bibó István látnoki gondolatait A magyar demokrácia válsága című tanulmányában fejtette ki. Amennyiben a fenti dilemmát nem oldják meg – írta –, elsikkad minden nyugodt reformpolitika, s kátyúba jut az oly nagy reményekkel megindult magyar demokratikus fejlődés.
Az ország politikai fáradságát jelentő riasztó közegből a fojtogató hínárt szétvágva a polgárosodás folyamatával lehet felszabadulni. Az elproletarizálódás veszélyével szemben az országnak tudatosan élni kell és élni lehet a szabaddá válásnak azokkal a lehetőségeivel, amit a tulajdon jelent. Bibó István e tulajdonformák között a családi ház, a kéziparos műhely mellett a legfontosabbnak a mezőgazdasági kisbirtokot tartotta. S a következő gondolattal fejezte be Bibó István fejtegetését. A polgárosodás programjának ezek az aktuális tartalmai azonban csupán megnyilvánulási formái egy mélyebb tartalomnak, mely az egyetemes európai társadalomfejlődés történeti folyamatából következik, s a gazdasági, kulturális, politikai síkon egyaránt tudatos, önálló, szabadságával élni tudó, kiszolgáltatottságot nem tűrő ember ideáljának az elfogadását is jelenti.
Tisztelt Képviselőtársaim! A bibói gondolat alapján fordulópontnak tartom az Országgyűlés 1020-as számon benyújtott kárpótlási törvénytervezetét, mert csendes forradalmunkban, a rendszerváltozás folyamatában döntő és visszafordíthatatlan lépést jelentett. Az eredményeként kialakuló, izmosodó, tulajdonnal bíró polgári réteg a demokrácia társadalmi bázisának kiszélesedését, a belső restauráció lehetőségének még a megszűnését is biztosítja.
Számos találgatás látott napvilágot, hogy mi okozta a kárpótlási szándék kinyilvánítása és a törvénytervezet megjelenése közötti hat hónapos késést. A politikai akarat kinyilvánítása és gyakorlati törvényi megvalósítása között gyötrelmes, kételyektől terhes út vezet. A kiindulópont, az igazságtétel, a kárpótlás jogossága nem vitatható. A Magyar Köztársaság megalakulása óta számos intézkedés történt a történeti igazságtétel nevében. Külön intézkedések kártalanítják az elmúlt rendszer politikai elítéltjeit, kitelepítetteket és internáltakat.
Higgyék el képviselőtársaim, a kárpótlási törvénytervezet létrejötte valós dilemmát, és nem hat hónapja tartó kormánypárt színjátékot takar – ahogy egyesek állítják. Csak saját morális kételyeimet sorolom fel. Ki és hogyan kártalanítja azokat, akik meg nem érdemelt hátrányt szenvedtek egzisztenciális, erkölcsi alapon, akik nem kerültek ugyan börtönbe, nem internáltak, mégis az elmúlt rendszer kényszerpályára juttatta őket, egyetemet nem végeztek, szakmát nem tanulhattak, munkakörükben, előmenetelükben politikai okból hátrányt szenvedtek, és most életkoruk vagy megromlott egészségük kizárja, hogy a civil társadalomban képességüknek, tehetségüknek megfelelő helyet töltsenek be.
A megoldást számukra csak az jelentheti, ha ezt az igazságtalan állapotot erkölcsi alapon is megszüntetjük és teljessé tesszük az etikai rendszerváltást. Az MDF eddig is támogatta, és ezután is támogatni fog minden ezirányú kezdeményezést.
A részletes kártalanítás kérdése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy termőföld esetében, bizonyos korlátok között, nem érhetik el a száz százalékot. Itt, tisztelt Képviselőtársaim, a gondolatsort megszakítom, és Tölgyessy Péter képviselőtársam beszédére szeretnék reflektálni.
Mindannyian emlékezünk arra, amikor beszédében a pártok kárpótlási elképzeléseit szemléletes képekben jelenítette meg. A pszichológusok szerint a képekben látás, a képekben gondolkodás, egyáltalán a képek korai gyermekkorunkból erednek. Az ő gyermekkorában, harmincnégy évvel ezelőtt valóban indultak olyan vonatok, amelyekre csak a kiválasztottak szállhattak fel, s akár Moszkva, Leningrád vagy Nyugat, akár a karrier volt a végcél, az induló vonat ablakából tudósok, politikusok, tábornokok, téeszelnökök, gyárigazgatók integettek vissza a lemaradókra széles és elégedett mosollyal az arcukon.
Az én gyermekkori vonatom a második világháború után indult, s ezzel tudom illusztrálni az SZDSZ által mindenkinek ígért húszezer forintos kárpótlást. Az általam látott kép igen érzékletes: az ország apraja-nagyja ott tülekedik a vonat körül, fürtökben lógnak a vagonokon, ütközőkön az emberek, batyukkal a hátukon, még a vagonok tetejét is elborítják. Végre a vezető megadja a jelt az indulásra, halvány füst száll fel, lassan kipöfög a vonat az állomásról. Egy-két kilométer után lelassul, majd leáll, mert elfogyott a szén. Kimerült, meggyötört arcú, egykedvű emberek batyujaikat eldobálva szétszélednek a kietlen mezőn.
De még egy kép tolul a tudatomba, amikor Tölgyessy Péter képviselőtársam feltételezte, hogyha az MDF kárpótlási törvénye megvalósul Magyarországon, sok szegény között pár milliárdos fog élni. Én az SZDSZ által mindenkinek javasolt húszezer forintos egységes kártalanítás után egészen más eredményt látok. Mindenki, az egész ország milliárdos lesz. A szétosztott húszezer forint olyan inflációt fog gerjeszteni, hogy a szabad pénzeszközök kiáramlása folytán a mai egy forint akár több milliárdot fog érni, hasonlóan a második világháború utáni időszakhoz. Én a mindenkinek valami képletét ez esetben a mindenkinek semmivel helyettesíteném.
Nagyon fontos döntés elé állította az MDF-et és a koalíciós kormányt a kártalanítás mértékének a megállapítása. A részleges kárpótlás melletti döntésünket egyes egyedül az ország jelenlegi gazdasági teherbírása magyarázza. A magyar gazdaságban anélkül, hogy abszolút számokban a jelentőségét eltúloznám, az agrárágazat súlya s jelentősége történelmileg és nemzetgazdaságilag egyaránt lényegesen nagyobb, mint az európai országok többségében. Ezért az MDF és a kormánykoalíció agrárprogramjának kulcskérdése, hogy a termelés alapját képező tulajdonviszonyok tisztázottak és a közvélemény számára elfogadhatóak legyenek. Amennyiben ez nem történik meg, vagy a döntés elhúzódik, kedvezőtlen hatások jelentkezhetnek. Egyrészt a szövetkezeti vagyont kft.-kbe menekítik, a külföldi tőkebefektetők a földtulajdonok tisztázatlansága miatt elmaradnak, a meglévő jogi lehetőségek ellenére nincs belföldi földforgalom, valamint a talajerő utánpótlása, nagyhozamú fajták termelésben tartása elmarad, csődeljárással rövid időn belül egymillió hektár terület új tulajdonosok kezébe kerül; velük szemben csak százszázalékos piaci kártalanítással lehet a kárpótlást megoldani.
Amenniyben a kárpótlási törvényt az Országgyűlés elfogadja, a következő pozitív változások várhatók. A falusi lakosság olyan földhöz jutási lehetőséget kap, amely egyéb feltételekkel társulva – gépesítés stb. – a vidéki paraszt-polgárosodás kialakulását és az olyannyira áhított farmergazdaság létrejöttét jelenti. A szabad földtulajdon helyreállítása után ezek a kisgazdaságok új vásárlásokkal gyarapodhatnak, izmosodhatnak mind a föld, mind a mezőgazdasági eszközök tekintetében.
A szövetkezeti vagyon megvásárlását állami támogatás igénybevételével az úgynevezett reorganizációs alap vagy alapítvány hivatott segíteni. Az erre vonatkozó előterjesztés még februárban a Kormány asztalára kerül. Az új gazdaságok gépesítését világbanki hitelek, fejlett tőkésországok segélyei, kölcsönei teremtik majd meg. El szeretném mondani, hogy a kárpótlási törvény elfogadása nem fogja az országot kettéosztani vidékre és városra.
A kárpótlási jeggyel az egykori tulajdonosok privatizáció során könnyebben válhatnak tulajdonossá. Ez elősegíti, hogy a régi – idézőjelben mondom – "comprador burzsoáziához" a kifosztottak és leszármazottaik már nem alattvalóként, de tulajdonos polgárként csatlakozva egyenlő eséllyel versenyezzenek. A széles alapokon nyugvó tulajdonos polgárság felgyorsítja a privatizációt, mert keresletként jelentkezik, és fokozza az állami vagyon lebontását falun, városban egyaránt.
Azt, hogy a kormánykoalíció és az MDF menynyire egységes tulajdonostársadalomra gondol, és nem hatja át valami törzsi szemlélet, ahogy állítják, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a munkások és vállalati dolgozók tulajdonossá válásán is dolgozik.
Jórészt kidolgozott a munkavállalói résztulajdonosi program, melynek segítségével a dolgozók a privatizáció során résztulajdonosai lesznek a vállalatnak. Jelenleg is az átalakulási törvény és a vagyonpolitikai irányelvek lehetőséget nyújtanak a dolgozóknak részvénytársasági átalakulás során részletfizetési kedvezménnyel részvényvásárlásra.
A beszédem végére érve engedjék meg, hogy mindenkit emlékeztessek a mi csendes, vértelen rendszerváltozásunk természetére. Az emberek igazságérzete kielégületlen maradt, feszültségek, az indulatok ott fortyognak a felszín alatt. Eötvös József szavai beigazolódtak: nem kormányozhatja senki az embereket, ki azoknak érzéseiben, szenvedélyeiben legalább egy bizonyos pontig nem osztozik, és az úgynevezett nagy férfiak minden korban olyanokból váltak, kiknek felfogása a tömegek felfogásától nem különbözött.
Megkérem önöket, tisztelt képviselőtársaimat, hogy a kárpótlási törvénytervezet vitája során mérlegeljék az elmondottakat, és ne érzelmeikre, szenvedélyeikre hagyatkozva, de következményeket figyelembe véve döntsenek. Mindazokat, akik a kárpótlási törvénytervezet vitája során annak többszörös kiterjesztését tervezik, korlátozza az ország gazdasági teherbírása, a szűkkeblűek az összeg felajánlásában pedig kérem, hogy úgy fogják fel döntésüket mint széles körű újrakezdési segélyt, mely az új tulajdonosok még szélesebb rétegét hozza létre. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
