magasvérnyomás-betegség, hipertóniabetegség:
magasvérnyomás-betegség, hipertóniabetegség:
korunk egyik „népbetegsége”, mely a lakosság közel egynegyedét érinti, egyben a haláloki statisztikában vezető helyet elfoglaló szív- és érrendszeri betegségek szövődményeinek (érelmeszesedés, szívinfarktus, agyvérzés, szívelégtelenség) egyik legfontosabb oka. Különösen veszélyes, ha egyéb ún. kockázati tényezőkkel (rizikófaktorok) együtt jelentkezik (dohányzás, elhízás, mozgásszegény életmód, a vérzsírok vagy vércukor szintjének emelkedése). Idejekorán felismerve és hatásosan kezelve azonban a magasvérnyomás-betegség említett szövődményei megelőzhetők, de csakis akkor, ha az egyéb kockázati tényezők ellen is sikerrel vesszük fel a harcot.
A magasvérnyomás-betegség oka az esetek többségében nem ismert; feltételezik az öröklés, túlzott sófogyasztás, általában a túltáplálás szerepét. A korábban igen fontosnak tartott idegi tényezők jelentőségét ma már vitatják, tartós pszichés terhelés ugyan növelheti a vérnyomást, de csak átmenetileg, esetleg 1-2 hónapra. Az igazi magasvérnyomás-betegség viszont az élet végéig tartó kezelést igényel, kivéve az összes esetek csupán 5–10%-át kitevő másodlagos kórformákat, melyekben valamely vérnyomást szabályozó szerv (szív, vese, belső elválasztású mirigyek, pl. mellékvese, pajzsmirigy, az idegrendszer bizonyos részei) megbetegedése okozza a vérnyomás növekedését; bizonyos esetekben ilyenkor lehetőség van végleges – rendszerint műtéti – gyógyításra.
Esszenciális magasvérnyomás-betegségről beszélünk a fenti okokkal nem magyarázható esetekben; ennek enyhe, középsúlyos és súlyos formáját ismerjük, a vérnyomás értékétől függően. E felosztás alapja a diasztolés vérnyomás, mely 90 Hgmm alatt normálisnak tekinthető, 90 és 95 Hgmm közötti határértékig általában nem kezelendő; tartósan, ismételt mérésekkel ellenőrzött 95 Hgmm feletti diasztolés érték megfelelő gyógyszeres kezelést tesz szükségessé. A határérték-tartományban (de sokszor magasabb értékek esetén is) az életmód megváltoztatása (fogyás, több mozgás, dohányzás elhagyása) önmagában is normálissá teheti a vérnyomást. Az ingadozó vérnyomás általában kiegyensúlyozatlan idegrendszerű egyéneken tapasztalható; bár ezek közül sokban később valódi magasvérnyomás-betegség fejlődik ki, 1-1 alkalommal mért magasabb vérnyomásérték nem indokolja a vérnyomáscsökkentő szerek szedését.
Ugyanez vonatkozik a magasvérnyomás-betegséggel kapcsolatos panaszokra is: kétségtelen tény, hogy tarkótáji fejfájás vagy szédülés gyakran kíséri a magasvérnyomás-betegséget, de legalább ilyen gyakran fordulnak elő ilyen panaszok normális vérnyomású egyéneken, nem lehet tehát csupán a tünetek alapján kezelni a magasvérnyomás-betegséget. A betegek jelentős részében semmiféle panaszt, tünetet nem okoz a magasvérnyomás-betegség, ezért igen jelentős a vérnyomás rendszeres mérése, különösen 40 éves kor felett.
