A két Tohán.
A két Tohán.
Ó-Tohán, valamint a tőle keletre fekvő Uj-Tohán és Zernyest is Törcsvárhoz tartozott, s azokat szintén székely eredetű határőrök lakták; azonban a harczok szabad fiai lenyügöztettek s a szolgaság idejében eloláhosodtak; a nép hagyományilag megtartá székely eredetének emlékét, s megtartá jellegét is, mert arcz, termet, jellem, minden első tekintetre kirivólag bizonyitják, hogy e nép ereiben magyar vér kering. Ezen három falu – mint fennebb emlitém – legelőbb szakittatott el a törcsvári vártól*. Ugyanis Zsigmond király 1395-ben Kolozsvárról kiadott adománylevele által Tohánt* a törcsvári vártól való függéstől felmentvén, Tamás brassai lelkész és társainak adja 10 arany forint évi haszonbér fizetésének kikötése mellett*. E szerint ez nem adományozás, hanem olcsó haszonbérbeadás volt, s azért nem is késett Brassó, – mihelyt a törcsvári vár kezéhez került – ahoz visszacsatolni. 1700 körül a jezsuiták Zsigmond király adománylevele alapján, melylyel Tohán a brassai szüz Mária-templomhoz csatoltatott, lépéseket tettek Tohán és Zernyestnek a brassai katholikus templom részére való megszerzése iránt; s azt könnyebben elérendők, megkisérték lakóinak katholikus hitre való téritését, mit annál könnyebben hittek elérhetni, mert Ó-Tohán lakói görög-katholikusok (egyedül a Barczán), de a hosszasan exorcizált nép kijelenté, hogy a görög vallásról a katholikusra áttérni semmi esetre sem fog*. Igy megmenekült a jezsuitáktól, s nem sokára szerencsésen Brassó zsarolása alól is, mert Tohán, mely Törcsvár tartozandóságai közt leghamarább lett szolgaságba hajtva, a felszabadulásban is első volt, a mit egy ritka katonai szeszélynek köszönhetett. Ugyanis a mikor Bukow a székelyekre felerőszakolta a fegyvert, a Brassó rabigája alatt nyögő magyar és oláh faluk, hogy hallatlan gyötörtetésüktől menekülhessenek, önkénytesen felajánlották magukat a határőrök közé való soroztatásra; az ajánlat kedvezőleg fogadtatott, s a katonai kormány előintézkedéseket tett annak foganatositására. Brassó ezen megijedvén, sietőleg Bécsben s a hol kellett, eljárta és elzárta útját annak, hogy a fejős tehénként kezei közé került nép az ajánlkozó menedéket felhasználhassa; Bukow fölfegyverkezési heve – nem tudni minő csillapitó szerre – lehült; de hogy a felbiztatott népnek mégis valamit mutasson, Ó-Tohán és Szunyogszeg lakóit bevette az első oláh határőrezredbe; a két község együtt képezte a 12-ik századot, Szunyogszegen levő századosi és Tohánban levő hadnagyi állomással. Brassó ezért kárpótlást kért; de elútasittatott, valamint a fiscussal Tohán miatt folytatott perben is 1782-ben hátrányos itéletet kapott*. Uj-Tohán, mint már fennebb emlitém, a Törcspataka mellett fekszik s azért azt régen Törcsfalvának is nevezték*.
Benkő Spec. Tran.
Akkor csak Ó-Tohán volt meg, mert Uj-Tohán később keletkezett mint ennek gyarmatja.
Lásd ez okmányt Fejér Cod. dipl. X. I. 298–300. Tohányra nézve az adományosok elmulaszták egy év alatt a beiktatást végrehajtani, minek következtében az a királyra vissza szállt; de Zsigmond 1398. jan. 9. uj adománylevelet és beiktatási rendeletet adott ki, minek következtében a fehérvári kápt. azt ez év jan. 17-én végre is hajtotta; lásd Fejér Cod. dipl. X. 2. 566–568. és 597–598. lap.
L. fehérv. kápt. és a fisc. levélt. N.-thes 3285/793.
Lásd Kemény Józs. Trans. poss. Terra Sax. T. betű.
Lásd Unterh. Bl. für Geist stb. 1837. évf. 50. l.
