Volkány.
Volkány.
Ó-Tohánon alól nem ugyan közvetlenül a Barcza folyó, hanem annak Ujárok (Neugraben és Grosse Bach) nevű mellékága* mellett fekszik Rosnyóval szemben, a szép és tekintélyes szász község Volkány (Wolkendorf, latinul Villa-Vulcani, oláhul Vulkán); ez egyike lenne a Barczaság legrégibb faluinak, mely Benkő szerint már a 10-ik században virágzott. Ha Benkő ezen különben okmányilag nem támogatott állitását elfogadjuk, akkor fel kell tennünk, hogy e falut kezdetlegesen magyarok vagy székelyek lakták, mert a 10-ik században német e földön nem volt; később települhettek oda németek, talán a német lovagok ittvoltakor, mert népessége egy második gyarapodásáról emlékeznek a hagyományok is, melyek szerint a Rosnyó közelében feküdt, de tatárok által feldult Erdenburg lakóinak egy része Volkányba huzódott volna*; lételéről azonban okmányi tudalmunk nem hat 1377-en felül, ekkor Villa Wolkan néven feltaláljuk Nagy Lajos azon kiváltságlevelében, mely által a névszerint előszámlált barczasági 13 szász falut Brassóhoz csatolta; 1421-ben a törökök dulták fel, s azért Zsigmond király egy évi adójukat elengedi s 1427. jun. 25. a volkányiakat bizonyos erdő birtokában megerősitette*. Ugy látszik, hogy régen a törcsvári út nem a tér nyugati, hanem keleti oldalán vonult el, mert csak igy magyarázható ki az, hogy Volkány harminczadolási hely volt*.
Ez az Ujárok Volkány irányába szakad ki a Barczából s Volkányt, Feketehalmot és Höltvényt érintve, Földvárnál szakad a Homorodba. Ezen árok mesterségesen igen nagy munkával készült, éppen azért, hogy a nevezett három falunak, melyek különben folyótlanok lettek volna, legyen vize.
Lásd e feltevést Benkő Milk. I. 6. és Philippi die Deutsch. Ritt. 57, 58.
Eredetije a brassai tabul. másolatilag Kemény Józs. Suppl. Dipl. Trans. III. 99.
Appr. Cons. II. R. 12. T. I. A.
Volkány történelmében egy kebellázitólag tragikus eset adta elő magát; ugyanis 1612-ben, a midőn Báthori Gábor a fellázadt barczasági szászok ellen nyomulna, a feketehalmi kastély bevétele után hajduinak egy csapatja Volkányra is ráütött; a nép a templomkastélyba vonulva elszántan védte magát, sőt még a kastély bevétele után sem akart meghódolni, hanem a toronyba felhuzódva, onnan folytatták az elkeseredés végső élethalálharczát; a mi felett a szintén érzékeny veszteséget szenvedett hajduk oly dühbe jöttek, hogy a tornyot szalmával körülrakva felgyujtották, mikor 300-nál több szász fojtatott meg, csak nehány került életben fogságra, kiket később a rosnyóiak váltottak ki. Ezek s másunnan is odatelepültek, pótolták a csaknem teljesen kipusztult férfi népességet. A templom, mely e szomorú eset szinhelye volt, csak egyes védfallal bir, a hagyományok s némi falnyomok arra mutatnak, hogy az egykor kolostorral volt egybekötve.
Volkány czímere egyszerű kereszt, talán jelképe lakói egyszerüségének, kik a Barcza szász lakói közül a legegyügyüebbek, s mindenféle adomák és élczes történetek czéltáblái. Mielőtt a rosnyói völgyet elhagynók, egy rövid szemlét kell annak geologiai viszonyai felett tartanunk, s ezt legilletékesebben Volkánynál tehetjük; mert itt a különféle kőzetek nagyon tanulságos csoportositására találunk. Igy Volkánynak 407 öl (tengerszin felett) magasságban fekvő temploma csillámpala talapzaton nyugszik, mellette mindjárt vereses szinű és kőzetrajzi szempontból nevezetes homokkő fordul elő, mely szüreggel (Rauchwacke) érintkezik, mit mészkő, odább gyüleg követ. A Volkány közeli Kropfbachnál szép növénykövületekben gazdag liáshomokkő fordul elő. Ugyanezen pataknál gyülegen áttört bazalt orom tünik fel, mogyoró nagyságú olivia darabokkal. Sőt a Volkány háta mögött eredő, de már Fogaras felé folyó Holbach patakánál kőszén is mutatkozik; mi – mint a jelek mutatják – a volkányi oldalra is áthat, s most, midőn a vasút már Brassónál van, bizonynyal az eddiginél behatóbb kutatás tárgyává lesz. A homokkő és gyüleg Volkánytól egész Zernyestig nyulik el; Tohánnál az előbbit, mint kitünő épitkezési anyagot, bányászszák is*.
Lásd Heuer Geol. Sieb. 268–269. lap.
