Vidombak.
Vidombak.
A rosnyói völgynek még csak egyetlen faluja van: Vidombak, sőt szorosan véve, ez már nem is fekszik a rosnyói völgyben, hanem annak torkolatja előtt, ott, hol a Vidombak pataka* a Barcza szép terére kiér. Itt fekszik a patak mindkét partján kiterjeszkedve, a brassó-fogarasi út által átszelt falu, egyike a Barczaság szebb és rendezettebb községeinek.
A magyarok ezen folyónak sok nevet adnak, a ferditett Vidombak mellett átlátszó tisztaságáról Tisztaviznek, a partjain tenyésző füzesekről Füzespatakának, azon hatalmas kőhidról, mely alatt Vidombak falu közt átnyargal Kőhidvizének is nevezik.
Vidombak (oláhul Gyimbáff) Weydenbach nevével legelőbb 1351-ben találkozunk, midőn István (Miklós fia, Bricius unokája) Brassó ispánjának Budáról sz. Lukács ev. napján rendelé, hogy a weydenbachi lelkész Keresztély és Miklós brassai decán közt a dézma negyede miatt felmerült viszályt intézze el, ugy, hogy a decán kárt ne szenvedjen*.
Ered. Cornides Mss. T. XII. p. 335 és Fejér C. Dipl. IX. 2, 85.
1366. september 1-én pedig Lajos király Visegrádról a tyrini püspök öccsének kérésére rendeli a kyrosi monostor abbásának, hogy udvari ifjuját Videnbachi Mihály fiát Pétert az általa adományozott Uyfalu birtokában megtartsa s minden nyugtalankodók ellen megvédje*.
Ered. a Kolozsm. levélt. registrálatlan levelei közt, honnan kiirta Kemény József App. Dipl. III. 52. Töredékesen Mag. f. Gesch. I. B. 2. A. 188 S.
Ugyan Lajos király 1377-ki a Barczaság szász faluit Brassóhoz csatoló okmányában legelső helyen Woydenoch néven fordul elő, más régi okmányokban Weidenboch néven találjuk fel. Történetében semmi különösen fontosat nem találván, áttérek igen érdekes régi egyháza s hatalmas templomvára ismertetésére.
Ezen templomvár tizszögben futó kettős fallal, a megtörésekhez helyezett öt négyeg idomu védtoronynyal alakulván, imposans erődtestet képez, kiválóan volt erődítve keleti oldalra helyezett három tornyos várkapuja. Lássuk röviden ezen ritka szerkezetű s teljes ép állapotban levő kaput. Itt is meg van a fedett folyosó, melynek veszélyes csapdái és védrácsai fenyegették az ellenséget. A folyosó fölött egy hatalmas, köröskörül zuzművekkel ellátott donjonszerű torony emelkedik, mely már önmagában is eléggé fedezte volna a bejáratot; de a várépitők abban nem biztak meg, hanem elébe egy kiszökellő elővédet vagy hidfőt ragasztottak, melyen ismét két védtorony emelkedik. Ezek közt van a hatalmas zuzművekkel biztositott külső kapu, melynek ajtóját a falszegélyzett széles sánczra* leereszthető felvonó hid alkotta. Egyátalában a vidombaki templomvár ugy combinatiója, mint kivitele, hatalmas védművei s főleg kapuszerkezete által a Barczaság minden templomvárai fölött áll, s az elsőséget magának követelheti.
Melybe a közel folyó Vidombak vize bevehető volt.
A szászok templomaikat azért erősiték meg, hogy gyors meglepetések esetében ott védve legyenek; de volt ebben lélektani czélzat is, mert e kastélyokban állott isten háza, ott tartotta a nép minden értékes holmiját, élelmi czikkeit, ott voltak őseik hamvai, ott volt vész idején családjuk; tehát istenházával volt azonositva tüzhelyük, ott volt minden, mi előttük becses lehetett, s mind ennek veszélyeztetése a gyávából is bátrat, a félénkből is hőst kellett hogy csináljon. Ezen védelemre lelkesitő indokok mind meg voltak Vidombak templomváránál, az a Barczaság minden templomerődei közt a legerősebb, a hadtan akkori állapotában soká daczolni képes, s a lakosok azt még se védték soha, mert 1612-ben Báthorinak azonnal feladták, valamint 1658-ban se kisérték meg annak védelmét a törökök ellen, hanem azt ellenállás nélkül feladták, mi a bennvoltakat egyáltalában nem mentette meg.
Erre vonatkozólag a vidombaki régi jegyzőkönyvben (1666–1673) ezen bejegyzést találjuk: 1658. augusztus 24-én hatalmas ellenség: törökök, tatárok, oláhok, moldvaiak rohanták meg a községet, s akadálytalanul a kastélyig nyomultak, s bár azt ellentállás nélkül feladták, mégis a bennlevő 909 lélekből sokakat elégettek (tehát a kastélyt felgyujtották), másokat leöltek, legtöbbet fogságra hurczoltak. A fogságba vitettekből Isten kegyelme 65-öt ingyen szabaditott ki, 155-öt, 3 ezer 252 forintért váltottak meg*.
Lásd Marienburg., Unterhaltungsbl. für Geist, stb. 1837. évf. 154. lap.
Nagyon érdekes a vár közepére épült templom is, a mely egy három hajós goth izlésű épület. A mellékhajók törpék levén, az azokon túlmagasuló középhajó fenn elhelyezett kerek díszablakokon át nyeri a világitást; a mellékhajók pedig csúcsives ablakon, a melyeknek azonban díszművezete ki van tördelve. A közép- és mellékhajók közti egybeköttetést mindenik oldalon három csúcsíves váliv (arcade) eszközli, melyeket meglehetős durva szerkezetű támok, vagy inkább pillérek választanak el. Ezen pillérek belső oldalához vannak ragasztva azon egyszerűen henger idomú faltők, melyek a boltozat gerinczeit és hevedereit tartották, most azonban csak csinos idomzatu joniai kapiteljeik által vannak tetőzve, mert az eredeti boltozat nincs többé meg, azt nehézkes és törpe szerkezetű új boltozat helyettesitvén. A mellékhajóknak fejezet nélküli faltőkre nyugasztott régi boltozata meg van, annak gerinczei a késő goth kor modorában tagozvák, díszes zárkövekkel, melyeknek domborművei mind le vannak készakarva tördelve. A mellékhajók sokszögűleg záródnak, valamint a középhajó szélességével biró, s azzal csúcsíves diadalív által egybekötött szentély is*. A szentélyt világitó 5 ablak szintén csúcsíves, ezeknek már díszművezete is megmaradt, azok a kettős lóheriv fölötti három és négy levél combinált egybeillesztésével alakitvák. Még megmaradt a hármas ületű szentélyszék is; ez felül hármas lóherivvel (a középső magasabb) van tetőzve, henger és horony párból alakitott díszpárkányzattal körülfutva, ugy hogy az e nemben látottak legkiválóbbikának egyike.
A hajók 30 lépés hosszak, mihez a középhajónál a 10 lépés széles toronycsarnokot is hozzá kell adni, a középhajó 11, a mellékhajók 7 lépés szélesek, a szentély 20 lépés hosszu.
Nagyon gazdagon van e templom kapukkal ellátva, a mit a templomvár erősségében való bizalomnak tudhatunk fel. A szentélybe külön kapu vezet, ez csúcsíves, csak felső részén levő körte és horony tagozattal. Ez előtt egy előcsarnok van, melynek korinthizáló féloszlopokkal két körte és annyi horony által díszitett külső kapuja van. A sekrestye nem a szentély, hanem az északi mellékhajóhoz van támasztva; ezen hajónak is volt egy most befalazott kapuja. A déli mellékhajónak két oldalajtaja van, ezek is csúcsivesek, tágnyilatu horonyok által elválasztott henger- és körtetagozattal. Legdíszesebb azonban a 14 lépés oldalhosszal biró roppant négyeg torony előcsarnokába vezető főkapuzat; ennek 5 láb szélességű bélletét két henger közti körte tagozza, melyeket nagy mélységű és igen tág méretű horonyok választanak el; a béllet csúcsívben záródik s eredetileg levélcsomók és tornyacsokkal (fialen) ékitett díszkeret fogta körül, ez azonban most nagyon meg van viselve. Az ajtónyilat egyenes záródásu, fölötte azonban vak alakitással jelölve van a lóherív.
A csiga garádicscsal ellátott toronyban két érdekes régi harang van, mert az 1668-ban öntött legnagyobbik harang elhasadván, 1832-ben ujra öntetett. A második harangon ezen köriratot találjuk:
Sum sacrata Deo, Patriae, precibusque, per aevvm aeternvm.
Második sor:
Donec in Orbe viget. Johannes Neidel 1656.
A harmadik harang körirata ez:
Lucas Wanda habitans in Remete municipio arcis Kewár in honram (sic) Dei et perpetu… donavit hanc campanam Ecclesiam svi et svorvm, ita avt siquis eam vendere volverit, avt ab ecclesia svbripueret anatema sit Anno 1591.
Vidombak czímere ugyanazonos Rosnyóéval: azaz három rózsa, ezeknek azonban lapuja is meg van, mi a rosnyóiban hiányzik.
Vidombak tájékán a Vidombak és a Barcza folyói, melyek eddig a rosnyói tér két ellentétes oldalán folytak, annyira egymáshoz közelitnek, hogy a kettő közti távolság alig 2000 lépés, s mivel itt a tér meglehetősen sima, csekély munkával át lehetne az egyik folyót a másikba vinni; de ily külön folyásuk előnyösebb, mert tenyészet fakasztó hullámaik nagyobb téren osztják szét a termékenység áldásait. A legszebb szántóföldek és termékeny rétek terjednek el mindkét folyó partjain, hol többnyire négylovas fogatu ekékkel szántanak csupa nők. Eleinte bámultam azon, hogy a mezőn sehol férfit nem láttam, csak is férfi kalapot viselő nőket, fiatalabbakat a nyeregből hajtott ló hátán, s mind rut öregeket az eke mellett; e feletti ámulatom csak akkor oszlott el, midőn közelebbről vizsgálva, s velök szóba ereszkedve meggyőződtem, hogy a vén asszonyoknak nézettek, borotvált pofáju férfiak, kik mind szoknyába vannak öltözve; mert a Barczaság ezen részén gazdálkodás és nadrágkimélési szempontból arra felül egy szár középig érő vászon szoknyát szoktak a férfiak felölteni. Azonban a mezei munkánál a nő soha sem hiányzik, mert a lovakat nyeregből mindig a nők, leginkább a fiatal, könnyűbb leányok hajtják; azok nem féloldalt, hanem huszárosan szoktak a nyeregben ülni, s iszonyu kiabálásokkal s csattogtatással hajtani a lovakat; innen van, hogy a már kiskoruktól fogva lóhátra szokott szász leányok igen jó és merész lovagok, s nem ritkán láthatni azokat nyereg nélkül is a legsebesebb vágtatásban végig száguldani a Barcza szép térein.
