46. PATAKFALVA
46. PATAKFALVA
1333-ban a pápai tizedjegyzék villa Potok néven említi (Beke: Az erd. egyházmegye. 174.; Orbán: Székelyföld. I. 159.), de már 1487-ben Patakfalvaként (C. Suciu: Dicţionar istoric.) szerepel a forrásokban. 1567-ben a regestrum 17 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 220.)
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Lumbasisu a pápai tizedjegyzék szerint 2 régi banálist fizet (Beke: i. m. 174–175.; Orbán: i. h.; Documente. XIV. C., III. 170.), 1335-ben – Beke szerint – Miklós pap 12 sasos dénárt. (Beke: i. m. 155.)
A régi templom az 1802. évi földrengéskor elpusztul. A falutól délre fekvő Papdomb tetején, a temető szélén állott. Anyagából 1804-ben a faluban új templomot építenek, amikor a régi romjait, megmaradt falait lebontják. (Orbán: i. h.)
Az új templomba szerencsére átmentik a régi templom kapuinak kőkereteit, egyet a templom délnyugati bejáratában, egyet a templom északnyugati oldalán álló torony külső és egyet a belső ajtó nyílásában. Ezek a XVI. század első felének kora gótikus stílusú csúcsíves képviselői. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 239.)
A templom régi helyén kétszer vályozott téglaborda került felszínre, amely már egy későbbi, a XV–XVI. század fordulóján történt építkezés, gótikus boltozás tanúja. (Dávid L.: i. m. 238, 240.)
Egy 1700. évi leltárból az is megállapítható, hogy tornya is volt a régi templomnak.
A középkori templom leltárából fennmaradt egy gótikus kehely, amelynek vésett díszítésében azonban már reneszánsz vonások is megjelennek, s ezért készítésének idejét a XV. század elejére teszik. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 709.; Dávid L.: i. h.)
1664-ben a templom „építéséről” írnak, ami az Ali basa-féle pusztítások következményeinek kijavítására vonatkozhat.
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció idején református lesz, templomával együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.), és e század elején is csak református egyháza és temploma van. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
