VI. A vöröskői és óvári Wolfurt család eredete.
VI.
A vöröskői és óvári Wolfurt család eredete.
A vöröskői és óvári Wolfurt család eredete.
Tudjuk, hogy a külföldi Wolf(a)urt-család ősei I. Lajos király idejében, különösen pedig annak olasz hadjáratai alatt Magyarországon kitüntették magukat,* de a család eredetét és hazáját maig még nem ismertük. Jelen soraimmal akarom e kérdést tisztára hozni, megjegyezvén egyuttal, hogy az idevágó adatokat többnyire Ströhl H. G., ismert bécsi heraldikus szívességének köszönhetem.
1 V. ö. a Turul 1892. évfolyamában (69–72. ll.) e családról közzétett dolgozatommal.
Wolfurt jelenleg a volt bregenzi grófságban fekvő község, a mellette fekvő hasonnevű vár ma csak romban hever. A «Wolffurt»-család valamikor Vorarlbergben, az Ach-völgy torkolatán, Bregenztől egy órányi távolságban lakó lovagi nemzetség sarja volt.
Legrégibb tagjai sorából ismeretesek:
1. Wolfurti Cunrad, ki a 13-ik században a Ragaz felett fekvő pfäversi zárdának egy családi czimerével diszített kelyhet adományozott.
2. Cuonrad 1265-től kezdve pfäversi apát, † 1282.
3. Rudolf 1295 deczember 28-ikán, kinek Ueberlingenben (a Bodentó mellett) is voltak birtokai.
4. Egelolf 1325–1330 pfäversi apát.
5. Wölfli (Farkas) 1344 január 21-ikén.
6. Burkard 1348.
7. Henrik 1353 május 2-ikán.
8. Ágnes (1364–1390) lindaui (a Bodentó mentén) fejedelemasszony.
9. Burkard (1386–1416) pfäversi apát.
10. Klára (1392–1410) lindaui fejedelemasszony.
1402-ben a család anyagi hanyatlása már nagymérvű. Wolfurti Hans (János) 1402 deczember 12-ikén wolfurti várának felét s a hozzátartozó földeket és jogokat 500 font fillérért V. Henrik mereraui apátnak és annak konventjének örökös birtokába bocsátja. Wolfurti Ulrik és Wolf (Farkas) giesseni várukat 1405-ben 3000 forintért a lindaui ispotálynak adja el. A XVI. század első felében az egész wolfurti kastély vétel útján már Kilián st.-galleni herczegapát († 1530 augusztus 30.) kezébe került.
Tudjuk, hogy az okiratok a család magyarországi ágának nevét némelykor «Wolffurt» alakban is írják és hogy 1351 és 1365 között az Ulrik, Konrád, Rudolf és Eglolf nevek a család ez ágában dívók voltak, s igy tehát nem szenvedhet kétséget, hogy Lajos király vitézei a vorarlbergi Wolfurt-család ivadékai:
Hátra volna még a családi czímer kérdése.
Az ősrégi Wolffurt-család czímere a 13-dik században: kék farkas arany mezőben; igy mutatja pl. a Konrádtól a pfäversi zárdának ajándékozott kehely; a farkas is felugró állásban van rajzolva.
Ágnes lindaui fejedelemasszony (1364–1390) czímerében járkáló farkast látunk. A köriratból még «S. DICTI. WOLFVRT» olvasható.
A felugró farkast a lindaui nemzetségi könyv is mutatja; szintúgy Henriknek 1353-ból való pecsétje. A zürichi czímertekercs (298. sz.) pedig következő czímert mutat: ezüst pajzsban vízhullámok felett két egymás felett futó kék 136farkas; sisakdisz: kék farkasfej. Grünenberg Konrád czímerkönyve (Konstancz, 1483) a családnak két ágát ismeri: a Lindau melleti giessenit és a wolfurtit. Előbbinek a czímere nála: arany mezőben kék fennálló farkas, a sisakon kék farkassal kirakott arany szárny; utóbbi ágé pedig: aranyban barna farkas, sisakon növekvő és a takaróba átmenő farkas. A berlini «Herold»-egylet czímer-kódexe szerint a család Churvalen és Graubündtenben lakott; czímere a következő volt: aranyban barna farkas, a sisakon fekete farkasnyak; sisaktartó: fekete-fehér.
Ströhl véleménye szerint a zürichi czímertekercsen és Rudolfnak 1295 deczember 28-ikán kiállított okiratán lévő pecsétjén található két farkassal kirakott pajzs az eredeti czímer. A variácziók valószínűleg a család szétágazásainak folyománya. Megjegyzendő, hogy azon későbbi Wolfurt-családok tagjainál, kik a régi lovagnemzetséggel semmi vérbeli összeköttetésben nem voltak és csak birtokaikon alapuló jogutódságuk révén a Wolfurti nevet viselték,* szintén farkas képezi a czímer főalakját.*
1 Ezekről is vannak adataim, de helyszűke miatt be nem vettem.
1 Ezekről is vannak adataim, de helyszűke miatt be nem vettem.
A magyarországi ágra nézve csak annyit tudtam kipuhatolni, hogy Wolfurti Ulrik, mosony-, sopron- és vasmegyei főispánnak 1351 május 4-én kiállított, jelenleg Sopronban őrzött okiratának pecsétjén (onnan nyert értesítés szerint) rézsutos pólyával osztott pajzs és mindegyik felén (az egyikben 3, a másikban 5) az ismert Anjou-liliomok láthatók.
E czímereltérés azonban a tiroli és magyar családok azonosságát alig teszi kérdésessé. Mert egészen eltekintve attól, hogy Ulrikon kívül a többi magyar családtagok tán a farkast használták czímeralaknak, a liliomok (ha ugyan liliomokkal van dolgunk) eredete könnyen érthető, a mennyiben elhihetjük, hogy Ulrik e czímert csak Magyarországban érdemei elismeréseül királyi hála jeléül kapta s hogy ennek következtében családjának ősi czímerét mellőzte.
Záradékul legyen még kiemelve, hogy Héderváry Miklós leánya, Katalin, Wolfurti II. Ulriknak a neje.
