VII. Sinister (Balog) Miklós és utódai.
VII.
Sinister (Balog) Miklós és utódai.
Sinister (Balog) Miklós és utódai.
1249 május 23-ikán* megjutalmazza IV. Béla király Miklóst, István trónörökös tárnokmesterét és Dubiczamegye főispánját. Korábbi hivatalos pályáját nem ismerjük. Egy Miklós előfordul 1237-ben és 1240-ben Kálmán herczeg tárnokmestere és (1240-ben) tótországi bánként, 1247-ben egy-egy Miklós Zala- és Vasmegyének főispánja, de vajjon e Miklósok egyike a dubiczai főispánnal azonos-e, nem tudjuk.
1 Fejér, Cod. dipl. IV/I. k. 50. l.
Midőn Miklós 1249-ben a királyi adományozásban részesült, akkor már igen érdemdús multra tekinthetett vissza. Részt vett 1241-ben a sajói ütközetben, elkisérte Bélát a partvidékre, honnan több követségi ügyben többször útra kelt, harczolt (1244–1246) a boszniai hćreticusok ellen és részt vett 1246-ban a Frigyes osztrák herczeg ellen Bécsújhelyen vívott csatában. Mindezen érdemeiért megkapta fennebbi napon a baranyamegyei szársomlyói várt és a várnépek harsányi földét. 1251 november 23-ikán és 24-ikén kir. asztalnokmester, mely minőségben 1254-től 1256 február 15-ikéig találjuk.*
2 Fejér, Cod. dipl. IV/II. k. 218. l.; Hazai okmtár, V. k., 26. l.; Árpádk. új okmtár, II. k. 262., 264. ll. VII. k. 371. l.
1255-ben maga nevezi magát «Sinister» Miklósnak, a mi a magyar «Balog»-nak megfelel;* de minden más bizonyiték hiányában még nem szabad őt ennek alapján a Meissenből bejött Balog nemzetség tagjának, a Szécsiek rokonának tekinteni és pedig azért sem, mert a Balog melléknevet kívüle még más árpádkori ember is viseli, és mert a Balog-nemzetség birtokai Gömörmegyében feküdtek, holott az 1249-ben kiállított okirat elég világosan kimondja, hogy Miklósunk rokonsága szintén Baranyamegyében, Szársomlyó és Harsány vidékén birtokolt.
3 Anjoukori okmtár, I. k. 63. l.
1256 után már nem találjuk őt az országnagyok sorában; az asztalnokmesteri hivatal tulajdonosa 1256 augusztus 25-iktől 1258-ig az ismert Moys, a későbbi nádor, az 1258-ig működött hasonnevű vasmegyei főispán pedig tőle különböző ember; az 1262-ben szereplő Miklós, szabolcsi főispán, V. István embere azonban talán 137azonos lehetne vele. A legnagyobb valószínűség pedig a mellett szól, hogy 1256-bah meghalt. 1265-ben mondja IV. Béla,* hogy Sinister Miklós comesnek valamikor a baranyamegyei Gétmonostor kegyuraságát adományozta, mely kegyuraság Miklós kezében, addig míg élt, megmaradt és utána fiainak Miklós-nak és György-nek birtokába átment. Ebből minden kétséget kizáró módon kiviláglik, hogy Sinister Miklós asztalnokmester 1265-ben már nem élt s hogy benne az 1270-ben felmerülő Miklós országbirót nem szabad felismernünk; ez úgy látszik, Gútkeled nb. István bán fia, Miklós, a későbbi bán.
1 Hazai okmtár, IV. k. 41. l.
Két fián kívül még egy Kata nevű leányt is hagyott maga után, kinek (tolnamegyei) Gyönki Lászlóval kötött házasságából Gyönki László született. Ez az anyja leánynegyede fejében kapott bójai és babócsai (Baranyamegyében fekvő) birtokrészeit 1313-ban Güssingi Miklósnak adta el.*
2 Zichy cs. okmtára, I. k. 144. l.
Fiait, II. Miklóst és Györgyöt, Béla király 1265-ben említi, midőn mondja, hogy a gétmonostori kegyuraságért őket Szederjes és Monád birtokokkal kárpótolta.* II. (Sinister) Miklós 1267-ben Mária királynénak udvari embere.* 1270 szeptemberében megerősíti V. István mindkét fivérnek az 1265-ben kiállított okiratot.* Kelet nélküli okiratokban* II. Miklós Győr nb. Óvári Konrád birtokügyeiben szerepel.
3 Hazai okmánytár, IV. k. 42. l.
4 Fejér, Cod. dipl. IV/III. k. 401. l.
5 Hazai okmtár. IV. k. 48. l.
6 Árpádk. új okmtár, X. k. 443. l.
II. Miklós fia, Mihály, ki szintén kelet nélküli okiratban* Óvári Konrád birtokügyeibe bele van keverve, 1287 előtt halt meg, anélkül, hogy fiutódot hagyott volna maga után, mire IV. László király 1287-ben Mihály vejének, Lőrinci nádor fia, Keménynek (a Cseményiek ősének) a szársomlyói várt a hozzátartozó Ug.-Permán, Tótvölgy, Perekcse, Bója, Hidvég és Szentmihálymonostorral adományozta.* Kemény özvegye, Mihály leánya, 1303 október havában kinyilatkoztatja, hogy baranyamegyei Fejértó nevű birtoktól, melyet atyjától, Balog Miklós fia Miklóstól (ez tévedés, Mihálynak kell lennie) kapott és férjének, Keménynek hozott s mely férje halála után árva fiai fentartására és két leánya kiházasítására reá szállt, nyomasztó inség miatt rokonának (baranyamegyei) Hencsei András fia Lászlónak elzálogosította s miután ki nem válthatja, elörökíti.*
7 U. ott, X. k. 442. l.
1 Hazai oklevéltár, 105. l., v. ö. Fejér, Cod. dipl. VI/I. k. 138. l.
2 Anjoukori okmtár, I. k. 63. l.
György szintén csak leányt, Stefániát, hagyott maga után, kinek családi viszonyairól a következő adatok szólnak:
a) 1302 július 31-én* Kemény fiai, Lőrincz és Konrád (a Cseményiek és a Matucsinaiak ősei), harsányi lakosok azon meghagyással idéztetnek a pécsi káptalan elé, hogy azon okiratokat mutassák be, melyek Sinister Miklós fia, György leányának, Óvári Jakab egyik nőrokonának hitbére és leánynegyedére vonatkoznak.
3 Anjoukori okmtár, I. k. 36. l.
b) 1302 augusztus 22-ikén* a pécsváradi konvent előtt Stefánia, Óvári Konrád unokája (neptis), Sinister Miklós fia, György leánya (Osl nb. Beled fia, Miklós özvegye) rokonát, Óvári Jakabot, azzal bízza meg, hogy hitbéri, hozományi és leánynegyedi követeléseit Lőrincz nádor fia, Miklós és testvérének, Keménynek fiai ellen képviselje.
4 Anjoukori okmtár, I. k. 37. l.
Sinister Miklósnak nemzedékrendi táblája tehát következőleg alakul:
Sinister I. Miklós 1241–1256 1249 István trónörökös tárnokmestere és dubiczai főispán, 1251–1256 kir. asztalnokmester; II. Miklós 1265–1270; György 1265–1270 (Győr nb. Óvári Konrád leánya); Katalin (Gyönki László); Mihály † 1288 előtt; Leány 1287–1303 (Lőrincz nádor fia Kemény); Stefánia 1302 (Osl nb Beled fia Miklós † 1302 előtt)
