Zibermayr, Ignaz: Das Oberösterreichische Landesarchiv in Linz. (Ein Bild der Entwicklung des heimatlichen Schriftwesens und der …
Zibermayr, Ignaz: Das Oberösterreichische Landesarchiv in Linz. (Ein Bild der Entwicklung des heimatlichen Schriftwesens und der Landesgeschichte.) II. kiad., Linz, 1930. XII + 167 l., 12 fac-simile.
A mű – amely először 1921-ben, szűkebb terjedelemben látott napvilágot – a levéltárak kialakulását az íráshasználat, hivatalnokság és az irodalmi tudományos élet kialakulásával kapcsolatban vizsgálja. Az írásos anyag keletkezését véve alapul, a közösségéletnek általános változását, szerveződését. A levéltárügynek akarván propagandát csinálni, nagyszabású tudományos apparátussal halad végig Felsőausztria történetén, tényszerűen érzékelteti az írás és a legtágabb értelemben vett kultúrfejlődés szoros okozati összefüggéseit.
A középkori kolostorok másolatkönyvei: Ezek az első «levéltári anyagrendezések», az első jelei annak, hogy a mult s a jelen birtokviszonyait, s a velük kapcsolatos eseményeket szerves kezelésre alkalmasan igyekeztek összefoglalni. A Karoling-korszak után visszaesés, «írásellenes reakció»; a XII. sz. elejétől azután rmegújuló, folytonossá váló fejlődés. A kolostorokra nézve a szerzetesreformmal, a Rómával való egyenesebb összeköttetésekkel magyarázza ezt. A notitiát, amely még erősen szóbeli-jellegű, tanúkat kívánó, az oklevél váltja fel, majd az oklevelezés szerveződését jelentő másolatkönyvek, regisztrumok. A jog- és közigazgatásszerveződés együtt jár ezzel; az urbariumok lehetővé teszik a XIII. sz.-tól, mint Nyugaton is általában, a földbirtoknak bérletrendszerre való áttérését. Ez írásos szervező munka pedig a történetírói érdeklődést és munkásságot idézi fel.
Közvetlenségükkel megkapóak a részletek, amelyek az iratok elhelyezésére, az íróhelyiségekre, hivatalhelyiségekre vonatkoznak, meglepően világos eredményekkel jártak a szerző helyrajzi kutatásai e szempontból. Az egyes korszakok írás-üzemének arányaira, jellegére igen jellemzők ezen adatai.
Minthogy Felsőausztriában nem voltak nagy központjai a világi egyházi szervezetnek, azok jelentősége a középkori írásbeliségre előadásában a kolostoroké mellett háttérbe szorul. A XIII. sz. végétől már a világiak íráshasználata vezeti a fejlődést. Urbariumok, Lehenbuchok a vidéken, Stadtbuch-ok, Marktbuch-ok a városokban. A magánjog apró írásos szükségleteit a nemesi és a városi okleveles gyakorlat elégíti ki. A Stadtschreiber egyúttal közjegyző s iskolamester is, munkássága hirtelen nagyra növeli a város írásbeliségét; de úgy a városi, mint a vidéki élet fejlődése, a Rathaus-ok felállítása éppúgy, mint az erőteljes rendi szervezet kiépülése, az állandósult írásügyvitellel kapcsolatos. Alapos részletességgel szól a mű az alsóausztriai rendi hivatalok középkorvégi kialakulásáról, s a velük kapcsolatos levéltárakról, irodákról. Minden elméletnél élesebben megvilágítja e részletekkel a korszak hivatalának fogalmát, jelentőségét, s egyúttal a rendi szervezet jelentőségét is. Igen jellemző például mindaz, amit a tisztviselő magánlakásán levő hivatal és az elkülönült, «objektivált» hivatal fejlődéstörténeti jelentőségéről mond.
A humanizmus teszi az írást mindenki életszükségévé, aki egyáltalán, magánbirtoka vagy tisztje révén, organizáló feladatokkal foglalkoznak. I. Miksa, majd I. Ferdinánd e korszak nagy írásüzem-szervezői; éles, határozott képben bontakoznak ki öntudatos munkájuk eredményei, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a pénzügyek terén. A rendi hivatalok a fejedelmi, központi organizáció következtében már előre lassú elcsenevészedésre vannak ítélve, bármint kedvez is még pár emberöltő idejére a történet folyása nekik.
A két császár apró gondoskodása kiterjed az írásos ügyvitel minden részletére, nyilván nem aprólékoskodásból, hanem érezve a szervezet egész jelentőségét, amit mi ma már oly nehezen tudunk átérteni. Valóban gyakorlati célú mindez; egyúttal a gazdasági élet, a sóbányák, vasbányák írásos üzemének, a környéknek, az erdőgazdaságnak, de a gabonatermelésnek, élelmiszerellátásnak céltudatos megszervezését is jelentette ez: Nagyarányú ipari üzemvidékek kialakítását, a fejedelmi jövedelmek fokozására. A bányahivatalok szerepének részletes rajza példát ad arra, hogy miként kell az újkori gazdasági fejlődés okait reális alapjaikban felkutatnunk.
Egész a jelenkorig viszi megfigyeléseit ily módon a: «levéltárügy» fejlődéséről. A mult írásos anyaga, rendszerbe foglalva, szerves feldolgozásra alkalmasan, valóban szerves, öntudatos alapot ad a jelen munkájának is. Ez öntudatos megismerés, mint azt minden korszakon át hangsúlyozza, a történetírói munkásság összefoglaló teljesítményeit vonta maga után.
Kár, hogy a mű nem terjeszkedhetett ki bővebben a tollforgatók, a Schreiberek egyéniségére, hogy a régibb időkből nem adott összeállítást róluk, részletesebb jellemzést működésükről. Ezzel még plasztikusabbá tette volna a képet. E téren is igen érdekes, amit a korai újkornak hirtelen tollforgatóvá vált nemességéről, egyes urakról mond, akik irodájukat maguk vezették, leveleiket maguk írták, de ügymenetük, iratváltásuk szervezéséről is maguk gondoskodtak. Közjogi vagy diplomáciai szerephez jutva európai jelentőségű iratgyüjtemények maradtak fenn gondoskodásukból mireánk, sőt történeti művek is: A nemesi élet, az írás szervező eszközét megragadva, magáévá téve, létjogosultságát meghosszabbította az újkor következő századaira is.
Hajnal István.
