Arany János: A MAB KIRÁLYNÉ Shakespeare: Romeo és Júliá-jából
A MAB KIRÁLYNÉ
Shakespeare: Romeo és Júliá-jából
Shakespeare: Romeo és Júliá-jából
... No lám, a Mab királyné volt veled.
Tündéri bába ez, ki nem nagyobb
Alakba' jár, mint egy gyürű agátja,
Mit egy tanácsos az ujján visel.
Piciny fogatján, alvó emberek
Orrán keresztül hajtat e királyné:
Küllője pókcomb a kis kocsinak,
Ernyője szöcskeszárny, és a kerék
Vágánya fínom pókhálószerű;
Kantár a holdfény nedves súgara,
Ostor tücsökláb, a fonatja rost;
Egy szürke mentés szúnyog a kocsis,
Félannyi nagy se, mint a kis kukac,
Mit egy leány sebes ujjából ás.
Üres mogyoró a szekér, csinálta
Mókus maiszter, vagy Babszem Jani,
Tündér bognárok, h'óta e világ.
Így vágtat éjrül-éjre, szeretők
Ágyán keresztül: s álmuk szerelem;
Udvarfi térdén: s álma bókolat;
Ügyésznek ujján: s álma pör-dijak;
Szép asszony ajkán: s álma csókra csók.
De gyakran a nőket, ha megneheztel,
Bőr-pattanással gyötri Mab, hogy a
Sok édességtől szájuk elromolt.
Némelykor udvaronc orrára hajt:
S álmában ez fő hivatalt szagol;
Másszor meg dézma-süldő farkhegyével
Csiklándja egy alvó pap orrlikát:
S legott zsíros megyérül álmodoz.
Gyakorta harcfinak hajt el nyakán:
És álma ennek csupa nyak-szelés,
Roham, spanyol tőr, cselvetés, öt ölnyi
Hosszú ivások; aztán hirtelen
Dobszó fülébe, melyre fölriad,
Körül-imádja egyszer-kétszer a
Szentjét, s elalszik újra. E Mab az,
Ki összebontja éjjel a lovak
Sörényét, s bogba fűzi a hajat,
Mely, ha kibontják, nagy veszélyt jelent.
Ő a boszorkány, mely megnyomja a
Hanyatt fekvőket éji álmaikban...
Ő az, Mab asszony.
Tündéri bába ez, ki nem nagyobb
Alakba' jár, mint egy gyürű agátja,
Mit egy tanácsos az ujján visel.
Piciny fogatján, alvó emberek
Orrán keresztül hajtat e királyné:
Küllője pókcomb a kis kocsinak,
Ernyője szöcskeszárny, és a kerék
Vágánya fínom pókhálószerű;
Kantár a holdfény nedves súgara,
Ostor tücsökláb, a fonatja rost;
Egy szürke mentés szúnyog a kocsis,
Félannyi nagy se, mint a kis kukac,
Mit egy leány sebes ujjából ás.
Üres mogyoró a szekér, csinálta
Mókus maiszter, vagy Babszem Jani,
Tündér bognárok, h'óta e világ.
Így vágtat éjrül-éjre, szeretők
Ágyán keresztül: s álmuk szerelem;
Udvarfi térdén: s álma bókolat;
Ügyésznek ujján: s álma pör-dijak;
Szép asszony ajkán: s álma csókra csók.
De gyakran a nőket, ha megneheztel,
Bőr-pattanással gyötri Mab, hogy a
Sok édességtől szájuk elromolt.
Némelykor udvaronc orrára hajt:
S álmában ez fő hivatalt szagol;
Másszor meg dézma-süldő farkhegyével
Csiklándja egy alvó pap orrlikát:
S legott zsíros megyérül álmodoz.
Gyakorta harcfinak hajt el nyakán:
És álma ennek csupa nyak-szelés,
Roham, spanyol tőr, cselvetés, öt ölnyi
Hosszú ivások; aztán hirtelen
Dobszó fülébe, melyre fölriad,
Körül-imádja egyszer-kétszer a
Szentjét, s elalszik újra. E Mab az,
Ki összebontja éjjel a lovak
Sörényét, s bogba fűzi a hajat,
Mely, ha kibontják, nagy veszélyt jelent.
Ő a boszorkány, mely megnyomja a
Hanyatt fekvőket éji álmaikban...
Ő az, Mab asszony.
(1865 febr.)
