Csokonai Vitéz Mihály: A had
A had
Kiütvén zászlóját a had véres atyja,
Pattantja Bellóna rettentő ostorát,
Rettegés, félelem futnak szekerébe,
Ezek elől nyargal az egyenetlenség,
A forgószelekkel csatáznak hajai,
Egy bágyasztó szélben a Halál kíséri,
Ijjesztő orcával tekint a másikra,
| A halál s írtózás szelén lobogtatja. |
| Keresztűl nyargalja öldöklő táborát. |
| Dühösség szikrázik mindegyik szemébe. |
| Emiatt támadott még minden ellenség. |
| Zőld tajtékot túrnak kékűlt ajakai. |
| Éh torkát egy gazdag vacsorához méri; |
| Sárga karjain űl az aludt vérikra. |
Végre a trombiták bús harsogására
Rettentő lármával, zörgéssel rohannak,
Amerre csak dühös ármadájok szaladt,
Az ágyúk megterhelt méhe nagyot dördűl,
Utána az apró halálok repűlnek,
A halálos füst a levegőt nyargalja;
| A fegyveres rendek űlnek paripára; |
| Hol a vér mezei már kiszabva vannak. |
| Reng a megréműlt főld dübögések alatt. |
| Belőle a halál egy bombin kigördűl: |
| Melyeket a puska-golyóbisok szűlnek. |
| Felmászván, a magos felhők hasát nyalja. |
Nem írhatom tovább reszkető kezemmel,
Te szelídebb Múzsa! fuss el e scénáról,
Vannak Helikonnak csendesebb rózsási,
Itt pengesd az estvén ezüst lantocskádat,
Mert ha egy dalomat Rózsi helybe hagyja,
| Az írtózás elhal képzelődésemmel. |
| Ne gondolkodj ilyen gyász materiáról. |
| Hol zúgnak az édes örömnek forrási; |
| Elvetvén borzasztó hadi trombitádat. |
| Nagyobb vagyok, mint egy Tamerlán hadnagyja! |
