Dsida Jenő: Egy év múltán
Egy év múltán
Éjjelenként sokszor rajtam üt a gond,
hogy messzebb vagy, mint valaha remélted,
hogy olyan nagyon hiába szeretlek,
és lassan, lassan meg kell halnom érted.
hogy messzebb vagy, mint valaha remélted,
| és szívem elszorul, |
és lassan, lassan meg kell halnom érted.
Mikor remegő árnyak elsusogják:
lehet, hogy szemem többé sohse láthat,
szerelem, hűség: te is elfelejtesz -
akkor úgy elfog, úgy elfog a bánat.
lehet, hogy szemem többé sohse láthat,
| hogy minden elmulik, |
akkor úgy elfog, úgy elfog a bánat.
Sajnállak akkor Téged s magamat,
sajnálom akkor szép gyermeki múltam,
átsimulni egy naiv imádságba,
mit hajdan, titkon anyámtól tanultam.
sajnálom akkor szép gyermeki múltam,
| s szeretnék édesen |
mit hajdan, titkon anyámtól tanultam.
Akkor borzongva, kábult félelemmel,
összetett kezű imára térdelten
s kisikoltam a néma éjszakából:
Miatyánk Isten, ki vagy a mennyekben!
összetett kezű imára térdelten
| zokogok, zokogok, |
Miatyánk Isten, ki vagy a mennyekben!
