Juhász Gyula: Távoli kisváros
Távoli kisváros
I
Szelíd az este, mint a lányok
Vasrácsos ablakok megett,
Mikor hervadnak és merengenek.
Vasrácsos ablakok megett,
Mikor hervadnak és merengenek.
Az utca végén tétovázón
Megállanak a tehenek
És nem látják a szürke, gyöngy eget,
Megállanak a tehenek
És nem látják a szürke, gyöngy eget,
Melyen most gyúlnak ki a lángok,
Mint örvendetes üzenet,
Hogy a világon áldott este lett.
Mint örvendetes üzenet,
Hogy a világon áldott este lett.
Békák zenélnek, bús cigányok
S a toronyóra, a beteg,
Öreg szív elfáradtan ver hetet.
S a toronyóra, a beteg,
Öreg szív elfáradtan ver hetet.
II
A legszebb út a temetői sor,
Mikor az ősz a fákra rátipor.
Mikor az ősz a fákra rátipor.
S az özvegy lombok árva levele
Szédülve száll a temető fele.
Szédülve száll a temető fele.
És a fakó aranykereszteken
Halotti táncát lejti csendesen.
Halotti táncát lejti csendesen.
A morva erdők mély fájdalma zúg
És vágyainkat viszi a vasút,
És vágyainkat viszi a vasút,
Mely sírva vágtat át a híd felett,
Míg szőke füstje a felhőkbe leng
Míg szőke füstje a felhőkbe leng
S az idegen rögök moraja búg:
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk.
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk.
