Somlyó Zoltán: K. JUDIK ETEL EMLÉKÉNEK
K. JUDIK ETEL EMLÉKÉNEK
E szigeten, ahol kiköt naponta
a halál, ez a szörnyű evezős,
s hol naponta új fekete kalitkán
bagoly huhog, akár egy eszelős:
a halál, ez a szörnyű evezős,
s hol naponta új fekete kalitkán
bagoly huhog, akár egy eszelős:
| itt voltál te is, rózsaszín szerencse, |
| életbe vágott kar a vészen át... |
| Az élők mások - és mások a holtak - |
| jó éccakát!... |
Itt voltál te is, ahogy itt vagyunk mi.
Ég tudja, meddig... Ittas lett a sors!
A hullák helyét hetykén megcsapolta
és most repülve száll... a szárnya gyors...
Ég tudja, meddig... Ittas lett a sors!
A hullák helyét hetykén megcsapolta
és most repülve száll... a szárnya gyors...
| Talán még annyi időnk se maradhat, |
| hogy fájdalmunk kikönnyezze magát... |
| De addig is, amíg nyomodba érünk: |
| jó éccakát! |
Ó, rettenet, ha elém rajzolódik
a szörnyű perc, mely agyamba cikáz:
amikor gyönge asszonyi szivedbe
beléje mart a gyilkos kór, a láz...
a szörnyű perc, mely agyamba cikáz:
amikor gyönge asszonyi szivedbe
beléje mart a gyilkos kór, a láz...
| Mikor a keskeny üvegcső higanyja, |
| mint vészjel, rohant negyven fokon át... |
| S nem foghattuk meg jó kezed, barátnőnk, |
| jó éccakát! |
...Hogy elmentél, nem gyász csupán szivünknek,
ó, ez nem ő, az ismerős halál!
Úgy szálltál el szemünk előtt, barátnőnk,
mint a galamb tűzvész lángjainál.
ó, ez nem ő, az ismerős halál!
Úgy szálltál el szemünk előtt, barátnőnk,
mint a galamb tűzvész lángjainál.
| Megpörkölődött szelíd, szép fehérség, |
| eltorzult báj, mely elrejti magát... |
| Lebegj, lebegj a kínterhes titokban: |
| jó éccakát! . |
