Tóth Árpád: Ó, FELHŐK...
Ó, FELHŐK...
Ó, felhők, felhők, kóbor égi delnők,
Síró szemű nők, s könnyen tovatűnők,
Ó, hársak, hársak, erdőbéli társak,
Egyhelyben állók s mélán meditálók,
Síró szemű nők, s könnyen tovatűnők,
Ó, hársak, hársak, erdőbéli társak,
Egyhelyben állók s mélán meditálók,
S hol üldögéltem s fáztam, ó, asztalom a kávéházban!
S te, kinek sokszor tűnődtem lángján,
Párnám mellett pislogó lámpám!...
S te, kinek sokszor tűnődtem lángján,
Párnám mellett pislogó lámpám!...
1915
