Tóth Árpád: MEGHITT MUZSIKA
Alig rebben,
Álmosan ingva, az órainga.
Tévedezünk mi,
Csend csodataván, céltalan ringva.
Aléltan búsong
A végső akkord, s egyre lágyabb,
- Enyhe hullám -
Bomló gyürűkben bánattá bágyad.
Bús-betegen
Egy megtört rózsa a halált várja,
S isteni bússá
Nő bennünk is a halál vágya.
S emeli lágyan,
Mint ünnepi sátrat, mennyezetét,
Olyan ma este,
Mint egy mélázó istené, setét:
Míg remegve leng
A légben párfömöd, a szűz-buján kevert:
Finoman szűrve
Virágból, mely öled hevén hevert!
Szemed s örvénylik,
Ringatva bús és zöldszinü mélyt,
Rezgeti sugarát
Halódva s példázva a bús szenvedélyt.
Mindent feled
A szív, időt, bút, kínokat, szeretve!
Ujjamon át,
Míg szorítva fon át,
Csorduljon szerelmem minden kis eredbe!
Lágyan lebegve,
A kaján és csúf föld semmivé lett!
Révbe se futva,
Ó, egyetlen és muzsikás Élet!
Vagy legyen oly
Halk szód, mint a szív titkos óhaja,
Mint hópehely-
Párnán egy angyal égi sóhaja...