Virág Benedek: A TÁBORBÓL MEGTÉRT HAZAFIAKHOZ 1797
A TÁBORBÓL MEGTÉRT HAZAFIAKHOZ
1797
1797
Párducos Árpádnak lelkes maradéka, Magyar Nép!
Harsány tárogatód, mellynek hangjára felindúlt
Érzékeny szíved, megszűnvén fúni vitézi
Tűzbe hozó haragod mérsékeld, s férjfi, de nyájasb
Szemmel nézz, amíg Músám elpengeti lantját!
Néktek, erős Scythák kedves maradékai! kikben
A Haza hív fiait nagy örömmel látja; kik élni,
S halni Királyotokért még tudtok, atyáitok áldott
Nyomdokikon járván, néktek zeng énekem. Oh te
Véres Rákosnak szomorú térsége! te Mársnak
Szent helye! mellyre kegyes szemeket vet mostan is e Vár,
Amellyben hajdan nagy Mátyás udvara fénylett,
Oh te is egy kisség intő szavaimra figyelmezz!
A nemes, és bátor lelkek, kik harcra születtek,
Fegyveriket, mikor a vérnek mezejére kiállnak,
Férjfi vitézséggel szokták forgatni: ha megszűnt
A harc, hív szem előtt tartják mindenha, s megőrzik
A lassan, s titkon rágódó rosda fogától.
Bár olajágak alatt legyenek, vígyáznak előre,
Hátra; mi történhet forgatván gyakran eszekben.
Sok szomorú példák mondják: a csendes időnek
Édessége hamar puhaságot szül, s veszedelmet.
Így romlott meg amaz nagy Pénus is, aki negédes
Rómának több izromban megrázta hatalmát;
Amikoron Priamus megtúnyúlt udvara táncol,
Tobzódik; mikoron Fejedelmei, Bajnoki vígan
Játszanak, és részént heverésznek elázva, s ledöntve
Serlegeik közepett; részént egymásra köszöntik
A nagy billikomot, bátran dőzsölnek, ijesztik
Szóval az ellenség seregét! felrakta vitézi
Népét Akhilles Trójának büszke falára.
A törvényt a bűn letapodta; böcsűlet, igazság
Számkivetésre szorúlt: az erőszak uralkodik; illy harcz
Győzni tanúlt fiakat kíván. Bellóna kezében
Tartja borostyánját, s szólít: fegyverre vitézek!
Halljátok? Ti! Oh! amerre foly a Duna, merre
A Tisza; merre zajos Drávának, merre csavargó
Szávának haragot tajtékozó habjai zúgnak:
Tí! nagy atyáitokat követők! ti vérrel elöntött
Útra, s halálra szokott lelkek hazabéli Vitézek!
Nem lesztek jutalom nélkűl, nem! kedves anyátok
A Haza, nagy, szent Név! köti már a ritka dücsőség
Zöld bokrétáját fejetekre; hatalmatok által
Él, s élhet! legyetek hívek! mind nyájas üdőben,
Mind mikor a kétes hadnak zászlói lobognak.
Harsány tárogatód, mellynek hangjára felindúlt
Érzékeny szíved, megszűnvén fúni vitézi
Tűzbe hozó haragod mérsékeld, s férjfi, de nyájasb
Szemmel nézz, amíg Músám elpengeti lantját!
Néktek, erős Scythák kedves maradékai! kikben
A Haza hív fiait nagy örömmel látja; kik élni,
S halni Királyotokért még tudtok, atyáitok áldott
Nyomdokikon járván, néktek zeng énekem. Oh te
Véres Rákosnak szomorú térsége! te Mársnak
Szent helye! mellyre kegyes szemeket vet mostan is e Vár,
Amellyben hajdan nagy Mátyás udvara fénylett,
Oh te is egy kisség intő szavaimra figyelmezz!
A nemes, és bátor lelkek, kik harcra születtek,
Fegyveriket, mikor a vérnek mezejére kiállnak,
Férjfi vitézséggel szokták forgatni: ha megszűnt
A harc, hív szem előtt tartják mindenha, s megőrzik
A lassan, s titkon rágódó rosda fogától.
Bár olajágak alatt legyenek, vígyáznak előre,
Hátra; mi történhet forgatván gyakran eszekben.
Sok szomorú példák mondják: a csendes időnek
Édessége hamar puhaságot szül, s veszedelmet.
Így romlott meg amaz nagy Pénus is, aki negédes
Rómának több izromban megrázta hatalmát;
Amikoron Priamus megtúnyúlt udvara táncol,
Tobzódik; mikoron Fejedelmei, Bajnoki vígan
Játszanak, és részént heverésznek elázva, s ledöntve
Serlegeik közepett; részént egymásra köszöntik
A nagy billikomot, bátran dőzsölnek, ijesztik
Szóval az ellenség seregét! felrakta vitézi
Népét Akhilles Trójának büszke falára.
A törvényt a bűn letapodta; böcsűlet, igazság
Számkivetésre szorúlt: az erőszak uralkodik; illy harcz
Győzni tanúlt fiakat kíván. Bellóna kezében
Tartja borostyánját, s szólít: fegyverre vitézek!
Halljátok? Ti! Oh! amerre foly a Duna, merre
A Tisza; merre zajos Drávának, merre csavargó
Szávának haragot tajtékozó habjai zúgnak:
Tí! nagy atyáitokat követők! ti vérrel elöntött
Útra, s halálra szokott lelkek hazabéli Vitézek!
Nem lesztek jutalom nélkűl, nem! kedves anyátok
A Haza, nagy, szent Név! köti már a ritka dücsőség
Zöld bokrétáját fejetekre; hatalmatok által
Él, s élhet! legyetek hívek! mind nyájas üdőben,
Mind mikor a kétes hadnak zászlói lobognak.
