Virág Benedek: A TŐRBE ESETT OROSZLÁNYRÓL ÉS EGÉRRŐL
A TŐRBE ESETT OROSZLÁNYRÓL ÉS EGÉRRŐL
Éj vala; nem látszott sem hold, sem csillag az égen,
Amikor egy kis egér szanaszét jár, futkos az erdőn,
S ím bizonyos neszt hall: megijed, fülel a piciny állat.
Várakozott...nincs semmi veszély rám nézve, magában
Mondja, s megy útjában: hát hallja, s csudálva csudálja,
Melly szomorún ordít az oroszlány, aki, viselvén
A hatalompálcát, erdőkre s mezőkre kiszéledt
Állatokon nagy fennyen uralkodik. Ennek esett-e
Most baja? így tünekedve soká nem merte segítni.
Hogy vérszemre kapott, mit akarsz hát? kérdezi tőle.
A nagy vad, könyörűlj kis egér, mond sírva; ha megszánsz;
Amit kérsz, s kívánsz, mindazt meg fogja kegyelmem
Adni: ha meghallgatsz, s engedsz koldúlni kegyelmet;
Kérlek, hogy légy nékem ipam: mondotta, s legottan
Válaszol erre: ipad lészek: te, s leányod enyim vagy.
Itt az egér megörűlt, a tőrt felrágta, szabaddá
Tette veszélyéből az oroszlányt, s várta jutalmát.
A kis egérasszony hallván a dolgot azonban
Egy szennyes scarabénustól, megörűle, s magában
Ritka szerencséjén mód nélkűl vígada. Végre,
A nagy férj, mikoron bélépne kis asszonya hozzá,
Amint erre, meg arra forog mátkája, reája
Toppantott nem vévén észre, s megölte szegénykét.
Amikor egy kis egér szanaszét jár, futkos az erdőn,
S ím bizonyos neszt hall: megijed, fülel a piciny állat.
Várakozott...nincs semmi veszély rám nézve, magában
Mondja, s megy útjában: hát hallja, s csudálva csudálja,
Melly szomorún ordít az oroszlány, aki, viselvén
A hatalompálcát, erdőkre s mezőkre kiszéledt
Állatokon nagy fennyen uralkodik. Ennek esett-e
Most baja? így tünekedve soká nem merte segítni.
Hogy vérszemre kapott, mit akarsz hát? kérdezi tőle.
A nagy vad, könyörűlj kis egér, mond sírva; ha megszánsz;
Amit kérsz, s kívánsz, mindazt meg fogja kegyelmem
Adni: ha meghallgatsz, s engedsz koldúlni kegyelmet;
Kérlek, hogy légy nékem ipam: mondotta, s legottan
Válaszol erre: ipad lészek: te, s leányod enyim vagy.
Itt az egér megörűlt, a tőrt felrágta, szabaddá
Tette veszélyéből az oroszlányt, s várta jutalmát.
A kis egérasszony hallván a dolgot azonban
Egy szennyes scarabénustól, megörűle, s magában
Ritka szerencséjén mód nélkűl vígada. Végre,
A nagy férj, mikoron bélépne kis asszonya hozzá,
Amint erre, meg arra forog mátkája, reája
Toppantott nem vévén észre, s megölte szegénykét.
Oh, hányan vágynak fényes házakba! kik osztán
Illy szomorú, sőt még szomorúbb esetekre találnak!
Hány szűzek, kik ezer vídám órákra, s napokra
Vártanak, a bútól meghervadt gyenge virágin
Ifjúságoknak sírnak, míg földbe tetetnek!
Illy szomorú, sőt még szomorúbb esetekre találnak!
Hány szűzek, kik ezer vídám órákra, s napokra
Vártanak, a bútól meghervadt gyenge virágin
Ifjúságoknak sírnak, míg földbe tetetnek!
