Vörösmarty Mihály: (VESZTEGETED FELSÉGES ERÖD. . .)
(VESZTEGETED FELSÉGES ERÖD. . .)
Vesztegeted felséges eröd holt nyelvre Barátom!
Vagy tám hátráltat valami, s nincs semmi reményed,
Képzelj oly katonát, ki Mársnak rettenetessen
Mely alacson szivhez illik futásba keresni
O hát messze kerüld még most e gyáva halandók
S hogy netalán ezt mondja Hazád: Te haszontalan ember,
Hozzad elöl már félre vetett szándékodat ismét
Ezt javasolja Hazád, nyelvünk, javasolja Barátod,
| Nemzeti nyelvünket megveti éles eszed. |
| Aki deák nyelven verseid írogatod? |
| Menykövező helyiről futna reménytelenűl. |
| Megmaradott éltünk romladozó javait. |
| Rosszul vélekedő s elhagyatott sziveket. |
| Én nem ezért téged szültelek, hogy te henyélj. |
| S irj magyarul, ha magyar lenni szivedből akarsz. |
| Aki Vörösmarty névre születve akadt. |
Pest, 1816
