Vörösmarty Mihály: (BÁRKI LEGYEN. . . )
(BÁRKI LEGYEN. . . )
Bárki legyen, bosszus nyelvvel aki sérteget engem,
Oktalanúl titkolt vétked rám kenni merészled,
Kétszínűségem láthatják mindenek, ámde
Ájtatos itt, úgy mondsz, de amott már csintalan, így hát
Mert ha talám csendes vagyok itt, engem nem a törvény
Csintalan, ámde sehol nem voltam, senkinek én még
Hogyha rutúl habozó nyelved nem sértene, szóval
Vétkeimet hát mért emlitted, nemde talán szent
Mentse meg az Isten ilyen követéstöl az embert,
Rút, cudar az s alacson lélek, aki mérgiből inti
Végre csak ezt mondom, kár volt egyszerre kiadnod
Nem maradott máskorra, miként védelmezed híred
Véled-e, hogy titkolt vétked ha reám kened, elmúl?
| Hallja miként értem vélekedése okát: |
| S kétszínűségem szülte gyanús kebeled. |
| Titkolod és rosszúl titkolod a tiedet. |
| Kétszinű, rosszúl érted az ilyeneket. |
| Tilt meg, arra vezet szivbeli indulatom. |
| Nem törtem be fejét, s kárt sem okoztam ugyan. |
| Sem volt szándékom sérteni másnak hirét. |
| Életet élsz, s akarod, hogy követője legyek. |
| Mert a jó rossznak igy követője leend. |
| Társát, s méltatlan rontja, gyalázza nevét. |
| Minden erőd, eseted szánakozásra való! |
| Vagy tám majd híred védeni tudja magát. |
| Balgatag! Ellenző kímenetelre tekénts. |
Pest, 1816
