Vörösmarty Mihály: A GYÖTRŐDŐ
Hegyről völgyre tévedek, |
És kivűl a vad szelek. |
Bennem egy bús gondolat: |
Életedben jó utat, |
Száraz útján kincsedet |
Véled a remény szedet." |
Mint emészt ez engemet! |
És vidúlást eltemet. |
Egy kopár domb tetején, |
E terült sír fenekén. |
Nem riaszt a fergeteg; |
Szinte mindenem remeg; |
Hullnak, a cserág suhog, |
A derékfa csikorog. |
Eljövend az ősz dere, |
Nyári tájak kelleme; |
A futó szél poromat, |
Olthatatlan kínomat. |