Vörösmarty Mihály: (A JÖVŐNEK SZÉP REMÉNYIT...)
(A JÖVŐNEK SZÉP REMÉNYIT...)
A jövőnek szép reményit
S föltünendő napjaimnak
Hé! ti veszni tért koromnak
Merre visztek? Vak hevemmel
Évek hogyha elhaladtak,
Másolatlan megy folyások
De ti szánatlan keservim
E sebes szív érzeményit?
Nem! - Tovább is élni enged,
Lételemnek alkotója,
Zordon álmok éjjelenként,
Képzetimnek tengerében
| Dúlja bennem a való, |
| Fénye már borong s csaló. |
| tikosan költ csillagi. |
| Ki fog sorsot osztani? |
| Vissza sem tekíntenek, |
| És azokkal mindenek. |
| Szüntelen mért gyötretek |
| Tán hogy sírba űzzetek. |
| Élni, búban sínleni, |
| S a halállal küzdeni. |
| Nappal üldöz a való. |
| Minden engem furdaló. |
Börzsöny, 1820
