Vörösmarty Mihály: CENCIHEZ
CENCIHEZ
(Egy barátom kérésére)
Cenci! szíve belső rejtekében,
Lelke legszelídebb képzetében
Hű bajában hozzád, s örömében
Itt és távol, honn, künn: életéből
A pirúló hajnal szép ölében,
Déli fényben, napnak alkonyodtán
Nincsen érzeménye, gondolatja,
Búja nincsen, nincsen vígasága.
Cenci, édes Cencim, e világon
Ah ez állhatatlan rosz világon
De hogy én tetőled elszakadjak,
Tenger, ég, föld hasztalan riasztnak,
Hű szerelmem lángja holtomig tart,
Olthatatlan, mint az élet és csak
Lelke legszelídebb képzetében
| Téged érez és áld Gáborod. |
Itt és távol, honn, künn: életéből
| Minden óra, minden perc tiéd. |
Déli fényben, napnak alkonyodtán
| Téged óhajt, érted gerjedez. |
Búja nincsen, nincsen vígasága.
| Csak teérted, vagy veled, kegyes! - |
Ah ez állhatatlan rosz világon
| Sok megtörtént, még sok eshetik, |
Tenger, ég, föld hasztalan riasztnak,
| Míg szivem hév keblemen dobog; |
Olthatatlan, mint az élet és csak
| A hideg sír szélén hűlhet el. |
Görbő, 1823
