Az ország védelme
Az ország védelme
A fenyegető török veszély egyre időszerűbbé tette az ország védelmi rendszerének átgondolását. Az új koncepció Zsigmond király nevéhez fűződik. A török belpolitika-formáló tényezővé vált, s a magyar határvidéken feltűnő ellenség sorra foglalta el a Magyarországgal határos területeket. A török hadvezetés méltó ellenfélre talált Hunyadi János személyében, akinek elsődleges célja az Oszmán Birodalom Európából történő kiszorítása volt. Hadjáratai azonban csak késleltetni tudták a török előretörését.
A magyar királyok közül először Zsigmond (1387-1437) szembesült az Európát fenyegető török veszéllyel, hiszen a 14. század végére már alig volt olyan ország a Balkán-félszigeten, ahol nem érezték volna a feltörekvő ázsiai nagyhatalom erejét. Igaz, már I. (Nagy) Lajos uralkodása idején megjelentek a török csapatok az országban, de katonai akciójuk nem volt más, mint erőfelmérés. 1389-ben a Szerbiát feldúló török seregek Rigómezőnél megsemmisítő vereséget mértek a szövetségre lépett délszláv fejedelmekre, s mivel a csata után Szerbia az Oszmán Birodalom vazallusává vált, s a balkáni hadseregek felmorzsolódtak, a térségben csak a magyar király volt abban a helyzetben, hogy érdemben ellenálljon a török támadásoknak.
A várnai ütközet 1444-ben
