Nándorfehérvár
Nándorfehérvár
A vesztes rigómezei ütközet még nem jelentette azt, hogy az országot közvetlenül is veszélyeztette volna az Oszmán Birodalom, de fontos tanulságként szolgálhatott az ország vezetőinek. A török csapatok ellen nyílt csatában helytállni szinte lehetetlen. Részleges sikereket a téli hadjáratok jelenthetnek csak, hiszen a mindkét felet sújtó természeti körülményeken túl az Oszmán Birodalom erejét erősen csökkentette az a tény, hogy a hűbéres szpáhik, de a janicsárok is sokszor Kis-Ázsiában állomásoztak, és mivel a hadjáratot a szokásnak megfelelően Kászim napjára (október 26.) kell befejezni, Magyarország már távoli hadszíntérnek számított. (A szultáni sereg a téli időjárás és a tavasszal megáradt folyók miatt csak április végén indulhatott el Isztambulból, és így júliusnál előbb nem érhetett Nándorfehérvár alá. Harcra csak három hónapjuk maradt.) Utánpótlási és főleg politikai okokból a fősereg általában visszavonult a birodalomba, hiszen az állandó európai jelenlét a kis-ázsiai lázadóknak kedvezett.
1453 után azonban változott a helyzet. Konstantinápoly elestének híre (1453) újból a török felé fordította a ország figyelmét. Mivel a királyt sikerült III. Frigyes gyámsága alól kivonni, Hunyadinak 1452-ben le kellett mondania a kormányzói tisztségről. Ez azonban nem jelentette azt, hogy csak saját jövedelmeit fordította a végek védelmére, hiszen a királyi várak és jövedelmek bérlet formájában továbbra is a kezén maradtak. A pénzre igencsak szüksége volt, hiszen II. Mehmed szultán (1432-1481) személyében ambiciózus ellenféllel kellett számolnia.
Az előkészületek nehezen haladtak, de III. Calixtus pápa (1378-1458) megválasztásával a pápai diplomácia aktívabbá vált. 1456 tavaszára keresztes hadjáratot hirdetett, s ekkor rendelte el, mintegy emlékeztetőül a hadjáratra, hogy a hívők új déli imát mondjanak, amire a harangszó emlékeztesse őket.
Hunyadi János ötezer zsoldost küldött a várba, s kapitánynak sógorát, Szilágyi Mihályt nevezte ki. A török csapatok 1456. július 3-án értek Nándorfehérvár alá, s azonnal megkezdték az ostromot. A vár védői csak Hunyaditól várhattak segítséget. A hadvezér, a Kapisztrán János által vezetett keresztesek, és a szerb sajkások támogatásával áttörte az ostromgyűrűt, s átvette az erősség parancsnokságát, majd visszafordulásra kényszerítette az ország elfoglalására érkező török csapatokat.
A nándorfehérvári ostrom Hunyadi János diadalát hozta. 1456. július 22-én II. Mehmed hadai vesztesként hagyták el a csatamezőt.
A főkapitány már nem tudta kihasználni a győzelem utáni kedvező helyzetet, augusztus 11-én pestis végzett vele. Személyében a török elleni harc vezetőjét vesztette el az ország, aki Aeneas Silvius szavai szerint: "megtanította a magyarokat, hogyan lehet arcvonalban megtörni és legyőzni a törököket."
A nándorfehérvári csata
E. K. P.
