Milyen a jelen, mit hozhat a jövő a színházszervezetben?
Milyen a jelen, mit hozhat a jövő a színházszervezetben?
1990-ben Magyarországon 44 színház működött. Közülük 5 tartozott (és tartozik ma is) a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közvetlen irányítása alá: az Állami Operaház, a Nemzeti Színház (a hagyományosan is mindig állami színházak), továbbá a Déryné Színházból lett Népszínház utódjaként a Budapesti Kamaraszínház, a Játékszín és a Rock Színház, bár ez utóbbi azóta már az Arizona részlegeként is működött. 14 színház tartozott a főváros, Budapest önkormányzatához, 22 pedig a vidéki önkormányzatokhoz. (Vidéken igen változatos arányban támogatja a színészetet a területileg illetékes megye és város.) Az így kialakított színházszervezeten 1990-ben mindössze három fővárosi színház tudott kívülmaradni; számuk 1993-ra ötre gyarapodott.
A közeli jövő nagy kérdése a magyar színházművészet struktúrájában is a tulajdonjog lesz. A vándorszínészet (és korszerűsített változatai) helyére pedig a 21. századra az a színházlátogatói gyakorlat léphet, amelyben – megfelelő közlekedési viszonyok esetén – a néző kel viszonylag rövid, kulturált útra, hogy teljes értékű előadást láthasson az alkalmi játszóhelyek szükségszabta, helyi változatra redukált produkciói helyett. Ma még csak úton vagyunk efelé, sok még a kérdőjel. Hogyan tud egy magyar város színháza egyszerre három-négyféle közönségnek megfelelni? Hogyan lehet biztosítani a hagyományos színházas városoknak (Szombathelynek, Székesfehérvárnak és a többieknek) színházi ellátását? Hogyan oldható meg ugyanez azoknak a zömmel ipari városoknak kétségkívül korszerű és előadásokra alkalmas művelődési házaiban, amelyeknek fenntartása immár az önkormányzatok feladata? És végül a kérdések kérdése, szintén a 21. század fordulójáról: olyan lesz-e a szóban forgó színházi élmény, hogy a néző, aki ma már videón óriási filmkínálatból meríthet (ideértve a színművek filmváltozatait is), sztereóban hallgathat világhírességeket, hajlandó legyen kimozdulni karosszéke kényelméből?
"Van-e, ki e nevet nem ismeri?" A vándorévek híres komikusa, Megyeri Károly Moliére Pórul járt szerelmeskedő c. vígjátékában
K. F.
