Iparművészet és építészet a századfordulón
Iparművészet és építészet a századfordulón
A 19. századi Angliában új művészeti központ született a hagyományos európai centrumok (Róma, München, Párizs) mellett. Anglia a művészetben új szempontot mutatott fel: művészet és társadalom szoros kapcsolatát, egymásrautaltságát, a művészet révén előidézhető társadalmi fejlődés értelmében. A társadalmilag elmaradottabb országokban, így elsősorban Skandináviában vagy például Magyarországon ez az idea visszhangra talált. A módszer ugyanis organikusan átültethető volt, hiszen tradícióra épített. A helyi tradíciók demokratizálódásának módjait (azaz modernizálásukét) jelentette.
Kós Károly: Madárház az Állatkertben (1911). Kalotaszegi épületformákat változatosan felvonultató, s ezért a vernakuláris szecesszió különleges együttesét Kós Zrumeczky Dezsővel közösen tervezte
Európa különböző vidékein kialakultak a tradicionalista modernség vernakuláris (anyanyelvi) irányai, elsősorban a művészet ipari, gazdasági struktúrával összefüggő ágaiban (az iparművészetben és építészetben), melyek egyúttal mint tárgykészítés és környezetalakítás, a társadalom legszélesebb körében mondhattak magukénak tradíciót.
Gondolatok az iparművészetről
Az iparművészet
Az építészet feladatai
Tradicionalista modernizmus az építészetben
