A KÓDEXEK
A KÓDEXEK
A "fatörzs, tuskó" jelentésű, latin caudex szó eredetileg a viasszal bevont, írásra alkalmas fatáblát jelentette, később magát a fatáblákkal összefogott kézírásos könyvet. A pergamen- majd papírlapokból álló kódexek a középkori írásbeliség legfontosabb hordozói. Értéküket már korán felismerték (láncos kódexek), tulajdonosaik nevüket gyakran bejegyezték, s kiváltságnak számított, ha valaki egy-egy kódexet élete végéig birtokolhatott. A kódexek másolóműhelyekben (scriptoriumokban) készültek egyszerűbb kivitelezéssel vagy éppen pompás díszítésekkel, festett képekkel (miniatúrákkal), díszes kezdőbetűkkel (iniciálékkal). Magyarországon igen sok kódex elpusztult. A hazai összeírások és a külföldi állományok tanulmányozásával meghatározható az eredeti mennyiség, amely a Mohács előtti Magyarországon megvolt. Megállapítható ugyanis, hogy egy-egy intézménytípusban (káptalan, plébánia, iskola, szerzetesi könyvtárak stb.) hány könyv volt, s hány egyházi intézmény működhetett a középkori Magyarországon. Óvatos becsléssel így arra lehet következtetni, hogy a Mohács előtti Magyarországon mintegy 45 000 kódex lehetett. A mai Magyarország könyvtáraiban található mintegy 1200 kódex közül kb. 190 azoknak a száma, amelyek 1526 előtt is itt voltak.
H. E.
