Hangmagasság és dallam
Hangmagasság és dallam
Beszéddallamon a zönge, a hangszalagok által keltett alaphang nyelvi célokra használt magassági mozgását értjük. A magyarban csak összetett egységek körében van nyelvi-közlésbeli feladata, mégpedig a nem változó, emelkedő és ereszkedő alapminták, ill. kombinációik felhasználása révén. a/ Mindenekelőtt abban, hogy az összetételeket – a szószerkezetet alkotó egységektől elválasztva – egyetlen, egységes dallamív alatt integrálja (csehszlovák↔cseh-szlovák). A szószerkezetek dallami tagolása emellett fontos jelentéseltéréseket is érzékeltethet: a hazug krétaiak kifejezés (mindkét szókezdeten magasról indított ereszkedő hangmenettel) jelentése ’a kivétel nélkül hazugságra hajlamos krétaiak’ – (az első szókezdeten magasról indított, folyamatosan ereszkedő, egy dallamívet adó hangmenettel) ’a krétaiak közül azok, akik hazudni szoktak’. b/ Igazi nyelvi szerepe azonban a mondat szerkezeti nagyságrendjében van. Dallammenetek típusaival a beszédben frázisokat (szólamokat) alkotunk, teljes szintaktikai egységek létrehozása végett. A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz... szerkezet más és más frázistagolása eltérő (mondat)jelentéseket eredményez, természetesen a hangsúlyok és a határjelzések egyidejű áthelyezése mellett: {A királynőt megölni nem kell} {félnetek jó lesz}... «{A királynőt megölni nem kell félnetek} {jó lesz}... A mondat összetett egységeinek tartalmi-logikai tagolásában a tulajdonképpeni állítást vagy az új információt hordozó részt szintén a megfelelő hanglejtésminták megválasztásával különítjük el a megjelölő utalás jellegű vagy az ismert tartalmú egységtől. A Péter nem ette meg az egészet mondat dallamváltozatai, ismét kiegészülve más szupraszegmentális eszközökkel: {Péter} (kitartott, lebegő dallamrész) {nem ette meg az egészet} (magas kezdésű, ereszkedő dallammal) ‘Ami Pétert illeti...’«{Péter nem ette meg az egészet} (egybefüggő, magas kezdésű, ereszkedő dallammal) ‘Péter volt az, aki...’ A mondat – vagy annak központi része – eltérő dallamminták szerint alakul a mondat grammatikai modalitása szerint is. A magyar mondat „általában ereszkedő (elöl eső) dallamú”. Az ereszkedés, azaz a hangmenet mélyülése azonban nagyobb mértékű felszólító és felkiáltó, kisebb óhajtó modalitású mondatokban és általában kiegészítendő kérdésekben. Csak az eldöntendő kérdések hangmenete alakul jellegében másképp. Bennük a záró szakasz emelkedő–ereszkedő dallamívű, egy szótagú (rész)szerkezetben rövid és enyhe visszahajlással (Én?), két szótagúakban ugyanezt a típust az első szótag mélyítésével összekapcsolva (Tegnap?), három és több szótagú egységek végén a dallamív összetevőit két szótagra elosztva a penultima szótag mélyítése után (Tévedés?). c./ A mondatnál magasabb szintű szerkezetekben a beszédközlés járulékos tartalmi komponensekkel egészítheti ki a nyelvi jelentést, a magassági tartomány és a dallamalakzatok változatainak bővítése útján. A dallam általában az érzelmi mozzanatok fő hordozója: a hangfekvés megválasztása főként a közlőtárshoz való viszonyt fejezi ki; a magassági különbségek szélesebb skálája erőteljesebb érzelmi attitűdöt tükröz, ellentétben a monotóniával (pl. a nagyobb magassági különbséggel ejtett felszólító mondat felhívó ereje nagyobb). A közlőben egyidejűleg nem harmonizáló érzelmi beállítódások eredményezhetik ezenkívül akár komplex dallamformák létrejöttét; ennek példája a magyarban terjedő kérdve felszólító forma (Figyelj ide?!). Az előadóművész pedig tudatosan is ki tudja fejezni a dallamalakzatok variációiban az érzelmek számos árnyalatát.
Füst Milán, Öregség című versének dallammenete a szerző előadásában, Fónagy Iván lejegyzésében
